Nagy Péter: Móricz Zsigmond: O mors, bonum est judicium tuum (Kézirattár, Budapest, 1979)

MÓRICZ ZSIGMOND OLASZORSZÁGBAN 1925, 1926 - Móricz Virág / Velence, Velence...

Sokat gyalogoltunk, és keveset gondoláztunk. A Mercerián színes üveggyöngyöt vettünk, rengeteget, minden ismerősnek, családtagnak azt hoztunk vásárfiául. Sodródtunk a tömegben, és nem nyafogtunk talán sokat az elfáradásról. Gondola helyett inkább vaporettón jártuk a lagúnákat, de az a motorcsónakfélc meg sem közelítette a gondolák romantikáját. Olyan különbség van köztük, mint a taxi és a fiáker között. El akartunk menni Muranóba, ahol a híres-nevezetes velencei tükröt és a muranói csillárt kézimunkázzák, de a bolond vaporetto Buranóba berregett velünk. Éppen egy koporsós gondola után érkeztünk, és igazán, elkísértük azt a temetőbe. Mi, gyerekek nem voltunk ebben a nagy idegenben halottsirató hangulatban. Nem is a sírba szállásra emlékszem, hanem az óriás, rúdra támaszkodó, szív alakú koszorúkra, melyeket kézben cipeltek a koporsó után. A legfurcsább pedig a temető volt. Nem, igazán nem a hazai, kedves, tágas térben apró különkertek. Itt a gyönyörű fik alatt, a ragyogóan zöld fűben, sűrűn egymás mellett apró kőoszlopok, parányira zsugorított kopárnak virultak. A lagúnák között takarékoskodni kell a földdel, mondta apánk, és ezt elfogadtuk, mert takarékoskodásra voltunk nevelve. De sajnáltuk az olasz holtakat, akiknek annyi hely se jut, ahol kinyújtózkodnának.