Nagy Péter: Móricz Zsigmond: O mors, bonum est judicium tuum (Kézirattár, Budapest, 1979)

MÓRICZ ZSIGMOND OLASZORSZÁGBAN 1925, 1926 - Móricz Virág / Velence, Velence...

Móricz Virág Velence, Velence. Hárman vagyunk lánytestvérek, de Lili még kicsi, őt a temetés után elvitte anyánk Jenő öccse Salgótarjánba, minket meg Gyöngyivel apánk: Olaszországba. Azt kívülálló csak sejtheti, túlozhatja, vagy lebecsülheti, mit jelent gyermekeknek végigsírni egy tragédiát. Csak a költészet s a zene tud erről valami keveset: Izolda szerelmi halála. Mi vádoltuk és rémülten mentettük apánkat, mert nem tehetett, biztosan nem tehetett a szörnyű szenvedélyéről, sem az anyánk őrült érzékenységéről. Nem is viselkedett úgy, mint bűnös boldogtalan - hiszen felszabadult, mert ,,aki meghal, elvesztette a csatát". De a lelkiismeret gyötörte, és szégyellte magát a gyermekei előtt. Be kellett bizonyítania, hogy az élet megy tovább, még nagyszerű titkokat tartogat; mindjárt most: elmegyünk Olaszországba. Bezártuk a szomorú házat és új, fekete bársonyruhákat vittünk a szerény kofferben. A Maháhkárata volt az útikönyvünk, s a három hét alatt, amikor csak vonaton ültünk, mindig ezt a furcsa, szinte összefüggéstelen s részleteiben önálló meséket mondó óriás ind költeményt olvastuk. Mire Velencébe értünk, már ismertük Nata király és Damajanti királyleány romantikus történetét. Hol ő olvasta, hol én, de legtöbbször Gyöngyi, a nagy olvasó. A harmadosztályú vasúti fülkében. Velencében nagyon csalódtunk. Nem tudom, mit vártunk, meseországot, csillogást, ragyogást, valami egészen más világot. Velence fekete volt, halszagú, dohos és kopott. Kis hotelben aludtunk, és reggel éktelen lármára ébredtünk. Odalent az utcán olaszok beszélgettek. Apám nevetett, mert megvetettem a három ágyat: csacsi, ez nem szokás. Gyöngyi nevetett, mert a hosszú szőke hajamból kifésült szálakat kidobtam az ablakon, hogy anyukának igaza legyen: a te hajaddal tele van a világ. Végigjártuk a múzeumokat, templomokat, de olyan szemmel és kívánsággal, ahogy ő irányított bennünket, őt pedig jobban érdekelte az utca, mint a képtár. Többet is sétáltunk a Szent Márk téren, mint a bazilikájában: azt mondta, ez Európa legszebb szalonja. Mulatságos volt a töméntelen galamb, amit a turisták s mi is kukoricával etettünk.