Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - Útban a Petőfi-vershez: a forradalom előtt

Mert barátja vagyok a német sógornak, Mint c tolakodó légy itt az orromnak; Noha nem kell neki az én barátságom. Odatolakodom és reátukmálom. Ez az ingerlékeny, támadó kedvű világrettegtetés költői válaszadás, szükségszerű ellenhatás azokra a politikai élmény* : amelyeket Petőfi 1848 első hónapjaiban joggal érezhetett arcpirítónak. A futótűzszerűen terjedő itáliai felkelések heteiben a magyar országgyűlés Pozsonyban háborogva bár, de tehetetlenül fogadta a király február i-i leiratát, amely szóban elítélte ugyan a reformmozgalmak letörésére a vármegyékbe küldött főispáni biztosok, az ún. adminisztrátorok egyes túlkapásait, de magát a rendszert változatlanul fenntartotta. Király- és némctcllencsség, a nemzeti tehetetlenség láttán érzett szégyen és keserűség indulata villódzik Petőfi verseiben 1848 ekjén, és szükségszerűen át is sugárzik a történelmi témába, a Lehel vezér strófáiba. Nem. véletlenszerű, hanem nagyon is tudatos a cselekmény idejének meghatározása: Akkor más világ járta, elgondolhatjátok, Nem volt még korona, nem voltak királyok. . . A hősül választott személyre és a kormeghatározásra ezúttal is erősítőén hathatott Arany János korábbi tanácsa, véleménye: ,,Ha én valaha népies epos írására vetném fejemet, a fejedelmek korából venném tárgyamat."' (Szalonra, 1847. február 28.) A Lehel vezér sokat ígérő sorai azonban nem. folytatódtál; : . várva várt forradalmi helyzet gyors érlelődése, március 15-c nem az epikai tervek megvalósítását segítette, hanem a fórra már-lírikus közreműködését, sőt vezető szerepét igényelte.