Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - Bánk alakja a nemzeti játékszínen

mcket szedte lajstromba. Katonánál megjelenik a nemzeten belüli osztályellentét, de képviselői, Bánk és Tiborc, az összecsapás pillanatában, szinte közös megegyezéssel, elfojtják indulatukat, alárendelik ellentétüket a nemzet ügyének. Nem az 1810-CS, hanem az 1830-as, 1840-es évek felfogása ölt itt drámai formát, a reformkoré, amely - Kölcsey szavával - „az érdekek egyesítésében" látta a nemzet haladásának feltételét. Bánk tettének „megizmosodásához", ahhoz, hogy a nemzet nevében cselekedhessen, egyformán szükséges Tiborc és Petur, mint ahogyan a királyné elé lépő nagyúr IV. felvonásbeli szavaiban is egybefonódik - olykor szó szerint visszhangozva a korábbi szöveget - a paraszti és a nemesi érvelés, Tiborc panasza és Petur indulatos szózuhataga: A becsületes kínoztatik, Megostoroztatih, kipörkölik Szemeit, s midőn minden kitelhető Csapást kiállt, akkor törik kerékbe; És így, ha későn is, megismeri, Hogy ugyan becsületest kell játszani, De valóba' lenni mégis oktalanság. Minő dicső ellenben becstelennek A sorsa, csakhogy tudja a közönség Jó véleményét meghódítani. Akkoron azonban, hogy a beesőiét álOrcája mellett büntetetlen elKövethet undokságokat, vakon A hír legemberebbnek szenteli.. . Gertrudis hatalomvágyának motívuma, befolyása a gyenge kezű királyra évszázadokon át ismétlődött a különböző feldolgozásokban, de a „német" voltáról alkotott felfogás - ahogyan már Valkai Andrásnál láttuk - alapvetően megváltozott. Gertrúd a félreeső Merán hercegének leányából az ország állami létét fenyegető német hatalom jelképe lett. Valkai András németgyűlöletet hirdető éneke után Lakfalvy Ede