Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - A hatalom és a szabadság ellentmondásai közt

Bourbon-uralkodót, az osztrák cenzúra leparancsolta a drámát a színpadról. Pedig Grillparzer korántsem úgy értelmezte a témát, ahogyan kortársa, Katona József. Már a cím árulkodó: Ein treuer Diener seines Herrn (Urának hűséges szolgája). Az osztrák drámaírót elsősorban a vétlen államférfi magánéleti tragikuma érdekelte; a konfliktus, ahogy Grillparzer ábrázolta, elmélyült lélckrajzra és a hősök belső vívódásának költői kifejezésérc adott lehetőséget. A nádor ezúttal őszörcg férfi, akinek egész élete a király szolgálatában telt el, de olyannyira szerény, még attól is ódzkodik, hogy az uralkodó helyettese legyen a halicsi hadjárat idejére. Az öreget az udvarnál mindenki keseríti: a királyné gyűlöli, Ottó elcsábítja a feleségét (akit ezúttal Ernynck hívnak), az udvaroncok gúnyolódnak rajta, a meggyalázott asszony rokonai pedig bosszút sürgetve ostrom alá veszik a királyi palotát. Bánk ekkor emelkedik hivatása magaslatára: ő maga menti ki egy rejtekúton a királyi családot s velük Ottót is. Gertrúd halála véletlenszerű, egy rosszul irányzott, öccse szívének szánt tőr vet véget életének; Erny pedig, miután hiába keresett oltalmat, majd elégtételt rendíthetetlen királyhűségű férjénél, öngyilkosságba menekül.