Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - A hatalom és a szabadság ellentmondásai közt

A hatalom és a szabadság ciki Union das ai közt Az Európa-szerte elterjedt történetet valószínűleg ismerték a „fény századának" lángelméi is: Goethe verset írt Hans Sachsról, Wieland újból ki akarta adni a műveit, Lessing pedig egy helyütt utal rá, hogy olvasta Abele jogi gyűjteményét. A XVIII. század kedvelt témája az irodalomban, a filozófiában, az államtudományban egyaránt a hatalom eredetének és helyes gyakorlásának kérdésköre: a ráirányuló figyelem a gazdasági kulcspozíciók birtokába jutott és immár politikai hatalomra áhítozó polgárság törekvéseit fejezte ki. Az a korszak, amely megalkotta a „népfelség" elvét, és a hatalom birtokosától a közjó szolgálatát várta, keresve sem találhatott problémái sokszempontú megközelítésre, epikai vagy drámai feldolgozására jobb anyagot a Bánk bán-mondánál. Az angol George Lillo 1730-ben írott Elmerlek vagy az igazság győzelme című drámája a londoni Drury Lane-színházban aratott sikert. A darabban II. András az alkotmányos uralkodó történeti előképe. Felesége - ezúttal Matilda a neve - kettős bűnt követ cl férje ellen: királyi méltóságában hatalomvágyával, férfiúi mivoltában Elm.erick-Bánkot csábító kéjsóvárságával sérti. Lillo tehát megduplázta a szerelmi motívumot. Konrád, a csábító herceg, nála is zsákmányául ejti Ismena-Mclinda tisztességét, az asszony azonban - már a szentimentalizmus szellemében - belehal lelki bánatába és testi sértettségébe. Összegezve: ismét jogos tehát a királyné halála, s ezt a szerző azzal is aláhúzza, hogy Elmcrick nem megöli, hanem a rábízott királyi hatalom jogaival élve, szabályosan-törvényescn fejvesztésre ítéli Gcrtrúd-Matildát; az ítéletet az államérdek nevében a hóhér hajtja végre. A XVIII. században a Bánk-monda újabb országhatárokat lépett át, pontos motívumtörténete szinte nyomozhatatlanná vált. Francia földön 1726-ban Vcrtot abbé honosította meg;