Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

KERÉNYI FERENC: PETŐFI BÁNK BÁN-JA - Az oklevelek adataitól az európai vándoranekdotáig

fegyvert maga Bánk emelte volna a királynéra, korabeli adatunk nem szól, a tettest nagy valószínűséggel Péter ispán személyében (az irodalmi feldolgozások Petur bánjában) kell keresnünk. Az összeesküvés szellemi vezetőjének azonban a nádort tekintették. A számba jövő indítékok közül kettő érdemel említést. Az egyik belpolitikai: a főurak - elsősorban Imre király hajdani hívei - aggodalommal szemlélhették Gertrúd befolyásának növekedését, meráni rokonainak és léhűtőinek térhódítását, saját anyagi és politikai érdekeik ellenében. A másik nagyralátó hatalmi tervekkel függ össze: III. Béla uralkodásának kezdete (1172) óta, s főképpen azóta, hogy 1204-ben a keletre indult, zömmel a francia királyságból jött keresztes lovagok elfoglalták Bizáncot, és ott megalapították a latin császárságot, a magyar királyság szorosabbra kívánta fonni kapcsolatait mind Franciaországgal, mind Bizánccal, egyebek közt dinasztikus házasságok révén is. A bizánci orientáció elsősorban a délvidéki főurak körében örvendett népszerűségnek, az ő törekvéseiket akadályozta Gertrúd jelenléte és szerepe András mellett. Erejüket mutatja, hogy (a bűnbaknak kikiáltott és kivégzett Péter ispán kivételével) a pártjukhoz tartozók a királyné meggyilkolása után sem tűntek el a közéletből, sőt növekedett a befolyásuk. A király, aki - Gertrúd halála után - egy francia őrgróf lányát vette feleségül, a latin császár címének megszerzésérc törekedett, utóbb pedig keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre. Bánk maga is büntetlen maradt: neve 1213-ban a gyilkosság után is szerepel - pozsonyi ispánként - egy oklevélen, András sosem vádolta őt összeesküvéssel, sőt 1217-től újra fontos tisztségek birtokába juttatta. Nem így IV. Béla, aki - éppen apja gyengeségének példájából és anyja halálából okulva - trónralépte után csakhamar hozzálátott a királyi hatalom rovására megerősödött befolyásos főurak visszaszorításához. 1240. április 6-i oklevelének tanúsága szerint a gyermekkori véres élmény sohasem törlődött ki emlékezetéből. A Gertrúd elleni összeesküvés miatt Bánkot megfosztotta javaitól, birtokait Gecse barsi ispánnak adományozta. Hasonlóképpen királyi kézbe kerültek (és onnan tovább, új tulajdonosokhoz) Péter ispán és a többi résztvevő birtokai is. Feltűnő, hogy