Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor: Bánk bán (Kézirattár, Budapest, 1979)

PETŐFI SÁNDOR: BÁNK BÁN. A hasonmásban mellékelt verskézirat szövege

65 ,,Föl, barátim!" ordít a férj Kínja nagy voltában, ,,Lelkemen a bosszúállás, Kardomon halál van; Föl, barátim, egyenesen 70 A királyi házba. . . Királyi ház? bordélyház és Zsiványok tanyája!" És bementek egy csoportban A királyi lakba, 75 Ott a német urak épen Dőzsöltek kaczagva ; Akkor is, mig a magyarnak Borát, étkét falták, A szegény magyar nemzetet So Veszettül csúfolták. Megálltak ám a magyarok A ház közepében, Mindeniknek egy-egy mennykő Villogott szemében; 85 Meg is hökkent a németség Egy keveset ekkor, A ki ivott, gégéjében Eczetté vált a bor. Kezdte pedig a beszédet 90 Mag' a nádor Bánk bán, Királynénak s udvarának Jó estét kívánván : ,Jó estét, jó mulatságot, Fölséges személyek. . ." 95 A királyné: ,,Mit akartok, Hívatlan vendégek?" ,,Azt azonnal tudni fogod, Nem soká váratlak," Felelt Bánk bán, ,,elbeszélem TOO Neked s ez uraknak. Tiszteletet parancsolok ! Mert nemzet áll itten, Egy megbántott nemzet, és a Bosszúálló isten! 105 Mi vagyunk a vendégek itt? És nem ti lennétek? Ti vagytok itt a hívatlan S hálátlan vendégek! Befogadtunk titeket s ti 110 Kivertetek minket, És eszitek és iszszátok Testünket, vérünket. De csak ettétek. . . mert ez az Utósó falattok; 115 A mi most van szájatokban, Ettül megjuladtok! Először is te halsz meg, te Gertrúd, német szajha! Te királyné s kerítőné 120 Egy személyben !. . . rajta!" Bánk bán kardja a királynét At meg általjárta, S magyarság a németséget Hányta mind kardjára. 125 A ki bírta, megszökéssel Életét elorzá, Meghalt, a ki nem szökhetett. . . Kitisztult az ország! [PEST, 1848 MÁJUS]