Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

BARTA ANDRÁS A SZENT TERÉZIA UTCÁI-RÓL

évében is igen óvatosan, kétkedve írt róla, s most kivált nem volt kedve közvetlenül támogatni a köpönyegforgató politikust. Csakhogy igen erős szálak fűzték a Terézvároshoz és azokhoz a terézvárosi kisemberekhez, akik Vázsonyit mandátumhoz juttatták az országgyűlésben, a főváros törvényhatósági bizottságában, és jobb híján most is rá adták a voksukat. Úgy tett hát eleget Csergő Hugó felkérésének, hogy kedves városnegyede múltjáról írt - azokról az időkről, amikor ifjú hírlapíróként érkezett a fővárosba, és józsefvárosi albérletek után itt talált második otthonra, a városrész „határában" (bár a Király utca erzsébetvárosi oldalán), szemben a Tcréz-templommal, a Pekáryházban, ahol első felesége, Spiegler Arabella apjának lakásában lakott - a három gyermeket hozó, mégis nagyon törékeny házasság első korszakában. Krúdy Mária, Spiegler Arabella és az író házasságának legkisebb gyermeke, aki 1975-ben bekövetkezett haláláig tanárnő volt, a Krúdy Világa című gyűjteményben (A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadása, Budapest, 1964-gyűjtötte és írta: Tóbiás Áron) közölt emlékezésében így ír az első családról, édesanyjáról : ,,. . . ekkor még, bármilyen korán kezdett őszülni, barna volt, puha kontyba rakott szép haja Bellának. Húszéves múlt, mikor beküldi néhány írását a Magyar Újsághoz a kis tanítónő. Tanítónői diplomát szerzett, de állást nem tudott szerezni hozzá. Lélekölő magántanítással próbálkozik, a szegény családnak szüksége van minden fillérre. Apja, anyja ugyancsak tanítottak; apja komor, zordon lelkével csak a tudománnyal foglalkozott, matematika és a nyelvek érdekelték kizárólag. Soha senki nem tudott közel férkőzni hozzá, három fia, szép, okos, tehetséges lánya sem... " Az első elbeszélések nem hoztak sikert, de hamarosan már kérték, várták Spiegler Arabella írásait, aki Satanella és Bogdán Bella írói álnéven publikált tárcáit 1894-ben kötetben is kiadta. Egyszer Déry Gyula, az Egyetértés (a Függetlenségi Párt napilapja; vezetője később a függetlenségiekkel többször meghasonlott Eötvös Károly volt, a „vajda", Vázsonyi nagy tekintélyű támogatója) szerkesztője rábízta egy vidéki ifjú elbeszéléseinek megítélését, és a Debrecenből jelentkező Krúdy Gyula „beszélyci" nemsokára megjelentek a lapban. És megjelenik 1896-ban maga Krúdy is a fővárosban; gyakran látogat el Spieglerékhcz, ahol az akkor már tanítónői állást nyert írónő afféle irodalmi szalont tart fenn. A szülők rosszallása ellenére Bella és az író ismeretségéből házasság lesz, Krúdy 1899-ben elveszi a nála tíz évvel idősebb tanítónőt.