Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

BARTA ANDRÁS A SZENT TERÉZIA UTCÁI-RÓL

Krúdy-kéziratok : a közgyűjteményekben található anyag kiadása mindössze tíz, tizenkét kötetet töltene meg. Krúdy Gyula írásainak többsége először napi- és hetilapokban, folyóiratokban jelent meg ; a szerkesztőségek a szedés után megsemmisítették a kéziratokat. Munkásságának első, igen termékeny szakaszából például egyetlen autográf kézirat sem maradt fenn - csak néhány feljegyzés, levél, töredék. Publicisztikájának - mintegy kétezer hírlapi cikkének - különösen mostoha sors jutott: ki gondolt a napi zsurnalisztika zaklatott, rohanó munkatempója közepette arra, hogy ezeket az utókor számára becses manuseriptumokat megőrizze ? Ezért rendkívül értékes a Szent Terézia utcái című cikksorozat kézirata, amely Krúdy Zsuzsától, az író lányától került a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A sorozat A Polgár című hetilapban jelent meg, 1926-ban, január 16-tól február 20-ig, hat folytatásban. Újraközlésére eddig csak töredékcsen került sor: hat része közül egy 1963-ban a Pesti levelek című gyűjteményben látott napvilágot, kettő 1967-ben, a Régi pesti históriák-hzn. Teljes egészében, összefüggően a cikksorozat itt jelenik meg először könyv alakban. A kézirat hasonmása híven mutatja: milyen tisztán, mennyire nyomdakészen dolgozott Krúdy. A nevezetes lila tintával írott szöveg első pillantásra talán nehezen olvasható (Az Hsí-lapoknál külön szedője volt Krúdynak, aki jól tudta olvasni karakterisztikus, ám néha kissé összemosódó gyöngybetűit), de az érdeklődő olvasónak pontos tájékoztatást ad arról, hogy XX. századi prózairodalmunk egyik legkiválóbb és kétségkívül legtermékenyebb írója - minden legendák ellenére - fegyelmezett szorgalommal és aprólékos gonddal alkotott, pedig szinte egyetlen lendülettel vetette papírra írásait. Az itt kinyomtatott szöveg betűhíven követi Krúdy kéziratát. A kéziratból hiányzó, befejező részt (az ötödik cikk utolsó másfél bekezdését és a hatodik cikket) a hetilapban megjelent szöveg alapján közöljük, mai helyesírással. Egyébként csak ott alkalmaztuk a mai helyesírás szabályait, ahol nem dönthető cl Krúdy szándéka, például a magánhangzók hosszúsága jelölésében. Néhány szó olvasata bizonytalan, ezeknél A Polgár közlését követjük. ,,. . .írói sikerem - írta Krúdy Gyula 1923-ban kelt önéletrajzában szinte elátkozottan, némán elkerült körülbelül harmincöt esztendős koromig. A Szindbád-novcllák nagyszerű ellenségeket, váratlan ol-