Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[II] MIRŐL BESZÉLT A RÉGI POLGÁR, HA NEM FÉRT A BŐRÉBEN?

SZENT TERÉZIA UCCÁI/ÍRTA KRÚDY GYULA [II] M/ró'/ beszélt a régi polgár, ha nem fért a borében? Kardhordó Árpád, aki darabideig állatszelídítő is volt és így bizonyos mértékben hajlott a fantasztikumok felé, (-mért ne lehetne az embereket is úgy dresszirozni, mint az oroszlánokat?) sokszor álldogált a Teréz-torony erkélyén, ahonnan végignézegetett az ő kerületében. A nyugat felé felmagasió Bazilikára, amely magasabb volt a Teréztcmplomnál is : ügyet sem vetett, a Bazilika már egy másik városfertályba tartozik. De még csak a torony alatt cikkazó (mintha sok Z betű volna egymás mellé rakva,) király-utcának se nézett szívesen a másik oldalára, mert az meg az Erzsébetvároshoz volt varrva. A sárkányfejes sarki Pekáry-házban, a rezesbandáját csattogtató Vörös Macskából a hetedik kerületi kapitányságra állították elő a duhajokat. Az igazi kerület ott kezdődött a női zenekaros Schreiber-kávéháznál és tartott odáig a nagymező utcán át az ugyancsak női zenekaros Schőn kávéházig, ahol a legjobb libamájat lehetett kapni hajnalban a potrohos Schőn bácsi pártfogása révén. És c két kávéház között, c két terézvárosi silbak között: mennyi minden csodálatosság volt feltalálható, ha az ember a toronyról körülnézett. Még a budai Krisztinából jövő omnibusz-kocsisok is szívesebben hajtották sárga alkotmányaikat a király utca terézvárosi oldalán, mert hiszen amúgy is a gyárutcába kellett befordulniuk, hogy az Andrássy-utra kievezzenek. Nem, valóban nem számított a többi városnegyed, ha Kardhordó Árpád a Teréz-templom erkélyén állott. - Büszkévé kell tenni a polgárokat, hogy a Terézvárosban lakhatnak - mondogatta ez a bizonyos Kardhordó, aki szeretett volna a városi politikába is beleelegyedni; mert nyugtalan, lármakedvelő ember volt. - A terézvárosi polgárnak mindene meg van a világon, - hangoskodott nyaranta az egykori állatszelídítő az Abbázia-kávéház terasszán, ahol czidőtájt Pesten a leghangosabban és meggyőződéssel beszélgettek. - Itt vannak a polgárság házai az Andrássy-úton, olyan modern, gyönyörű paloták, mintha mindegyikbe egy-egy Kőmívcs Kelemennét falazott volna be az öreg Lecbner. Aki egy ilyen házban lakhatik, annak már hitele van az egész kerületben. Nincs gondja bútorra, sza-