Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

BARTA ANDRÁS A SZENT TERÉZIA UTCÁI-RÓL

felbontott első házassága színhelyeit. Tárgyi részletekben a legárnyaltabb képet talán Bukjeuc című regényében (1917) festi a Teréz-tcmplom vidékéről, és itt idézi fel a házat, ahol feleségével lakott: „Remete R. Arnold színészed és varieté-iskolája a Király utcában volt. A nagymama ... mint régi pesti asszony, megállapította, hogy a háznak valahol a Teréz-tcmplom környékén kell lenni. (Amerre az egykori Kék macska volt.) Sárga omnibusz kocsi gurult végig a Király utcán... Gyöngyvirág mint egy lábadozó beteg nézegette az őszi napfénybe rajzó Király utcát, amely tarkaságával, élénkségével és ásításával hasonlított egy kikötő képéhez... Kezdetleges tábla hirdette a falon, hogy Remete R. Arnold művészeti iskolája a harmadik emeleten van... A nagymama benézett az udvarba, egy pillantást vetett a gránit lépcsőházra. - Nini, hisz cz a régi Pekáry-ház. Fogadni mernék, hogy sárkányfej van a ház homlokzatán, a harmadik emeleti erkély felett. Ebben a házban volt a Kék macska." A Kék macska (vagy Vörös Macskának hívták, ahogy a Szent Terézia utcái második részében olvashatjuk?) megszűnt, de a Terézváros továbbra is a kávéházak, mulatók, bohémtanyák fertálya maradt, és Krúdy későbbi lakásaiból, a távoli Óbudáról is mindegyre visszatért ide, ahol annyi éjszakát töltött cl valaha Szemere Miklós, a versenyistálló-tulajdonos és hazárdjátékos exdiplomata - a Krúdy-rcgényck Alvinczi Eduárdja - „udvartartásához" szegődve, társaságuk egykori törzshelyein. Ahogy ide rándulnak át a Boldogult úrfikoromban örömkeresői is a Margitszigetről, hogy a regény végéig ki se mozduljanak „Vájsz úr" - a cikksorozat utolsó részletében említett Weisz Antal -, a schwcchati Dreher-gyár német serfőzőlegénye Király utcai vendéglőjéből. Attól kezdve, hogy rátalált a saját hangjára, Krúdy tudatosan idealizálta a múltat, a régi Pestet, a századvéget. Tudatosan és ironikusan : az időtlenné stilizált eltűnt időre pillantott vissza a mindenkori jelenből, ifjúsága idejére a háborús és a háború utáni évek jelenéből, amelyet nem szeretett. Nagy műveinek ezt a szemléletét, technikáját alkalmazza a hírlapi emlékezés szerényebb, napi igényeihez szabva, közvetlenebb humorral, 1926-os cikksorozatában is. A hat részből álló sorozat „krúdys" lebegése, látszólagos időtlensége ellenére pontosan meghatározható történeti pillanatot idéz fel : az 1901. októberi képviselőválasztást, amelyen a Terézváros választó-