Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)
BARTA ANDRÁS A SZENT TERÉZIA UTCÁI-RÓL
A jelen idejű hírlapi cikkek említett első sorozata - Egy krónikás könyvből alcímmel - 1910 májusa és októbere között a radikális szellemű Világ-ban jelent meg, a Pesti levelek mintegy ötödfélszáz darabja pedig a Magyarország-haií, amely 1914-től a Károlyi Mihály vezette Függetlenségi Párt orgánuma, majd az 1920-as években Az Est konszern tulajdonaként a polgárság olykor mérsékelten ellenzéki lapja. A hírlapírásunkban szinte páratlanul hosszú életű cikksorozat után Krúdy 1923-1924-től haláláig, 1933-ig, aktuális témájú cikkeket írt - többnyire Levél a szerkesztőhöz alcímmel - régi barátja, Lázár Miklós hétfőnként megjelenő lapjába, A Reggel-bc. Lázár Miklós számára Krúdy már korábban is dolgozott: 1917-1918-ban a Déli Hírlap-ba. írt - Fehér Napló alcímmel - egy sorozatot, amelynek számos cikke a háborúval szembeforduló író szemléletének radikalizálódásáról tanúskodik. A Levél a szerkesztőhöz sorozatából az 1931-1933-ban írt - Alföldi Remete álnévvel jelzett - írások lepik meg az olvasót erőteljes, hevesen ellenzéki hangjukkal. Az aktuális témák ihlette sorozatok, cikkek mind ellenzéki színezetű, a húszas években a kurzussal szemben álló lapokban láttak napvilágot. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert színes írásainak, elbeszéléseinek, folytatásos regénycinek közreadásánál Krúdy - kivált a világháború előtt - nem volt válogatós: jobboldali és kormánypárti lapokban is publikált. A „múlt idejű" tárcacikkek közül - a rendszertelenül és szétszórtan megjelent irodalmi emlékezések és íróarcképek mellett - két sorozat emelkedik ki: A tegnapok köálovagjai és A XIX. század vizitkártyái. A „ködlovagok" egy része a Világ-ban 1925-ben, másik fele a Tevan kiadásában megjelent kötetben - A tegnapok ködlovagjai (Korrajzok, Békéscsaba, 1925.) - került először az olvasók elé. A „vizitkártyák'' viszont kivétel nélkül a Magyarság-ban jelentek meg, amelyet Krúdy földije, Milotay István szerkesztett legitimista és „keresztény" szellemben. Ezeknél az emlékező típusú, inkább szépprózai, mint zsurnalisztikái hangvételű írásoknál Krúdy nem tekintette fontosnak, milyen pártállású, cszmeiségű az a lap, amelyben közreadja őket. Cikkeiben a múltba vágyó „krúdys" nosztalgia cz idő tájt a régi világ igazi eszményítésévé erősödik: konzervativizmusuk a forradalmakat követő rezignációt tükrözi meg azt a - jogos - meggyőződést, hogy ifjúkorának és főként mesterei ifjúkorának „letűnt nemzedéke" a két világháború közötti korszakhoz, a korszak vezéralakjaihoz képest valójában tiszteletet és megbecsülést érdemel.
