Barta András: Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái (Kézirattár, Budapest, 1978)

[II] MIRŐL BESZÉLT A RÉGI POLGÁR, HA NEM FÉRT A BŐRÉBEN?

Vacsora után meg minden valamirevaló, kerülctbcli polgárnak amúgy is az Abbázia-kávéházba kell jönnie, ha nem akar hátramaradni a világtól. Miután az egykori állatszclídítő várospolitikai nézeteit harsány hangon elszavalta, a népszónokok ügyességével fordított egyet a hangján: - De hát a Szent Teréz védelme alatt álló városnegyed sincs feloldozva attól a végzettől, hogy benne a polgárok megöregszenek, megbetegednek, ami kívánságom szerint minél későbben következzék be c városrész nagyérdemű polgárai[n]. Igaz, hogy nincs Rókuszunk, nincs Szent Jánosunk, nincs Vöröskeresztünk, ahol tömegcsen lehetne elhelyezni a betegembereket, de van egy európai hírű kórházunk, az úgynevezett Zsidókórház, amelyet az izraelita vallásúak önerejükből fenntartanak. Hát jobb helyre aztán igazán nem is mehetne a bennszülött terézvárosi polgár. De most már be is fejezem szavaimat, mert a Körút felöl látom közelegni a nagyorrú Vázsonyi Vilmost. Most majd ő mondja cl, hogy mi újság a politikában. A KONTINENS ELSŐ FÖLDALATTIJA - 1895