Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - A levél keletkezéstörténete, jelentősége

létrehozásában. S itt fejti ki legrészletesebben elmarasztaló véleményét arról a közjátékról is, melyet a 48-asok a május 17-i népgyűlésen játszottak. Elárulja, hogy 1874 tavaszán - látva a baloldal megosztottságát - erőszakoknak, előkészítetlennek érezte a Függetlenségi Párt szervezését, s félelmei a pártszakadással be is igazolódtak. De a pártot is kritizálja: a vezetés a politikai elvek és gyakorlat terén eléggé bizonytalan, határozatlan, a világos pártprogramot magyarázgató kiáltványokban, cikkekben sok a zavaros, ellentmondásos vagy visszakozó állásfoglalás. Kossuth e levelében - talán minden korábbinál nyomatékosabban - óvja híveit az 1848-as idők és törvények nosztalgikus, illuzórikus megítélésétől; attól a szemlélettől, amely az 1848-as törvények maradéktalan visszaállításával egy csapásra megoldottnak tekintené Magyarország függetlenségének és polgári demokratikus átalakításának ügyét. Sőt, rámutat arra, hogy ez az ábránd leszerelő, elaltató, akadályozza a nemzeti önrendelkezésért, a társadalmi haladásért folytatott harcot. A 48-asságot mint jelszót akkor fogadja el, ha az 1848-49 történelmileg és történctfilozófiailag helyes megítélésén alapszik. Azon a felismerésen tehát, hogy 1848 jelentős, de kudarccal végződő kísérlet volt az önálló, polgári Magyarország megteremtésére, az áprilisi törvények pedig a folyamat közbülső állomását, mintegy a félutatrögzítették; az 1848-as vívmányok továbbfejlesztésének és védelmének szándéka szükségképpen az 1849-es trónfosztáshoz vezetett. A függetlenség valódi hívei ne negyedszázaddal korábbi alkotmányos állapotot akarjanak restaurálni, hisz cz képtelen, anakronisztikus cél lenne. Feladatukat abban lássák - sugallja -, hogy az 1870-es évek Közép-Európájában kell az önálló, politikailag és gazdaságilag erős, demokratikus elveken felépülő, nemzetiségeivel és szomszédaival békében élő Magyarországot létrehozni - ezért a célért munkálkodva valóban meríthetnek 1848, dc főképp 1849 forradalmi szelleméből. Kossuth szemében a politikai stratégia és a taktika szerves egységet alkot. Politikai stratégiája szerint a baloldal feladata 1867 után a Deákpárt és a kormány látványos, a közvéleményt felrázó megbuktatása. Ám lia olyan állásfoglalással találkozik, amely elvi kormánycllencsségében a kormány egy-egy demokratikusabb lépését is kész elvetni, akkor megbélyegzi az ellenzék politikai érctlcnségét. Kiváló taktikai érzékére vall, 8 6