Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - A levél keletkezéstörténete, jelentősége

meg, az idegen erdekeknek alárendeltségtől semmi alkotmányos intézmény, - s nem segit rajta semmi biztosíték. Ezek, s a kiegyenlithctlcn érdekek ősze ütközésének minden perezben előfordulása, mit mint ministernek szünetlen alkalmam volt tapasztalni, azon meggyőződésre vezettek, hogy itt absolut elvi incompatibilitás forog fen, s bogy oly király alatt ki egyszersmind Osztrák Császár is, Hazánk soha, és semmi kigondolható biztosíték mellett nem valósíthatja azon minden idegen befolyástól ment állami függetlenséget, melyre jogosítottnak is tudom - s ha alkalmas időben akarni mer - hivatottnak is, képesnek is hiszem." És hogy Kossuth mennyire elvi kérdésnek tekinti a kiegyezés, Magyarország és az Osztrák Birodalom sorsközösségénck elutasítását, azt jól mutatja a befejezetlen levélben olvasható drámai és valóban nagy lelkierőről tanúskodó kijelentése: neki nem Ferenc József uralkodói személye ellen van kifogása - őt elv, nem személy vezeti ; „Igaz cz uralkodó kezére, nemzetem legjobb véréből, annyi vér, a legiszonyúbb szenvedések annyi vér könyüje száradt, hogy annak lélek háborító bűzét (mint Shakespeare mondaná) Arabia minden illatszere sem volna képes legyőzni", - de ha Ferenc József megszűnne osztrák császár lenni, s csak magyar király lenne, Kossuth hazatérne és hűséget esküdne neki. Kossuth e levelét félbehagyja. Minden bizonnyal belátja, hogy túlzottan nagy elméleti nekifutással kezdte magyarázni saját 1849-es álláspontját, s így levele már-már terjedelmes tanulmánnyá nő. Rádöbbenhet arra is, hogy a Habsburg-dinasztiára, Ausztria és Magyarország történelmi kapcsolatára, s különösen Ferenc József személyére tett súlyosan elmarasztaló megjegyzései aligha valók egy Magyarországra küldendő levélbe, mert esetleges szellőztetésük árthat a Függetlenségi Pártnak, s bajba keverheti a címzettet is. Végül, írás közben hamar felismerheti, hogy a 48-asok politikájának az első felháborodás sugallta, ily éles hangú elutasítása egyben a párttöredékkel való teljes szakítást jelentheti, s ez mégsem célszerű, taktikus eljárás. Amikor tehát Kossuth augusztus i-től immár a végleges levélszöveget fogalmazza Csanádynak, elhagyja az inkompatibilitás-tannal kapcsolatos elméleti fejtegetéseket, Brougham alkotmánytani művének bizonyító erejű idézését és a Ferenc Józsefről szóló passzust, továbbá tompítja 8 2