Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - A Függetlenségi Párt megalakulása

tások nélkül csatlakozhatna, hisz programja szinte azonos a 48-asokéval. Elvileg is, taktikailag is úgy helyes, ha a két pártárnyalat új pártot alkot, Függetlenségi Párt néven. Kossuth egyúttal kategorikusan elutasítja Madarász koncepcióját, hogy elvbarátai legszűkebb köréből külön függetlenségi pártot alapítson: ez politikailag erőtlen szervezet lenne, s az ellenzék megosztását eredményezné; az ő - Kossuth - hazatéréséről pedig szó sem lehet. 1874. január i-én megjelenik az elvhű balközép Baloldal című napilapja, mely Kossuth szellemében kezdi el az új ellenzéki párt megalakításának előkészítését. Csávolszky Lajos szerkesztőnek Az olvasóhoz című cikke világosan megfogalmazza programjukat: az ország politikai rendszerét gyökeresen meg kell változtatni, a kiegyezést el kell törölni; „Hazánk önálló magyar állammá tétessék, melynek megvan minden kelléke: hadserege, pénzügye, külképviselete, s érdekcinek megfelelő önálló kereskedelmi politikája" - s c cél jegyében össze kell fognia minden ellenzékinek. Simonyi lelkesen üdvözli és támogatja a lap programját, Mocsáry pedig cikkek sorában vonja meg a kiegyezéses korszak negatív mérlegét, leplezi le a fúzióra készülő Tiszáékat, toboroz az új ellenzéki párt mellett. A kitűnően szerkesztett, Kossuth támogatását élvező lap nagy hatással van a baloldali közvéleményre, sokan elpártolnak Tiszáéktól. 1874 januárjától február közepéig bonyolult, kiélezett belpolitikai helyzetben folynak a 48-asok és az elvhű balközépiek pártalakítási tárgyalásai. Irányi és csoportja változatlanul ellenáll: nem akarja feladni 48-as programját, a forradalom rémképét idézi fel párthívei előtt, s Kossuthot a Mocsáry-Csávolszky-csoport ellen próbálja hangolni. Madarász hosszú ideig ragaszkodik külön pártalakítási tervéhez és Kossuth hazahívásához, s csak Kossuth határozott rosszallására adja fel elképzelését, és csatlakozik Simonyiékhoz. Simonyi és Helfy, majd Mocsáry is elfogadják Kossuth követelését: azon munkálkodjanak, hogy Magyarországon, a politikai életben és a közvélemény szemében végre két tábor álljon leplezetlenül egymással szemben: „Egyik az, mely a közös ügyek kapcsaihoz ragaszkodik. Másik az, mely. . . a közös ügyeket megszüntetni s a haza önállását kivívni kívánja,"