Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - A Függetlenségi Párt megalakulása

inkompatibilitási programját. Tisztelettel kérik, ne ismételje annyiszor a 48-as Párttól való különállását, s ne levelezzen a Tó völgyi-félékkel. Irányi vállalja, hogy megírja a párt tiltakozó levelét, amelyet december 2-án, „bizalmas" felirattal el is küld Turinba. Súlyos szemrehányásokat tesz Kossuthnak: „Nem elég, hogy nem támogat minket, még meg is nehezíti állásunkat, küzdésünket, a mely anélkül is elég nehéz." Kossuth eltaszítja magától a pártot - írja Irányi -, méltánytalanul lebecsüli 48-as programjukat, lejáratja őket a 48-as érzelmű néptömegek előtt. Kossuth nem realista a hazai helyzet megítélésében : 49-es programmal itthon nem lehet fellépni, a nép nem akar forradalmat. Kossuth ne tagadja meg őket, „a lehető önállóság katonáit"; tegye jóvá elkövetett hibáját és nyilatkozzon a 48-as Párt mellett. A párt sietve fellép Tóvölgyi ellen is. A Magyar Újság december 5-i számában visszautasítja Tóvölgyi állításait: a pártban nincs szakadás, a lap az egész párt orgánuma. A december 6-i pártülés pedig nyilatkozatot bocsát ki: Tóvölgyi rágalmazó, a párt minden kapcsolatot megszakít vele, hetilapja nem közlönye többé a 48-as Pártnak. Kossuth december 9-én rendkívül határozott, éles hangú és megrendítő levélben válaszol Irányinak - az 1867 utáni évtizedek egyik legfontosabb Kossuth-dokumentuma cz a levél. Ismerteti a Tóvölgyivel való levélváltása történetét, s egyúttal visszautasítja Irányi és pártja ama törekvését, hogy őt és nevét mintegy kisajátítva, megtiltsák neki a más hazai politikai erőkkel való közvetlen érintkezést. Ismételten leszögezi: az ő közismert 1849-es függetlenségi koncepciójától minden otthoni politikai párt távol áll, Irányiék is, Tiszáék is, Deákék is. A 48-as Pártot s főképp annak volt emigránsait súlyos felelősség illeti a függetlenségi és forradalmi eszmék feladása miatt. Irányiék tőle is elfordultak, magára hagyták, s ezért kell most „politikai magányban", egyedül állnia. Elismeri, hogy a hazai pártok közül a 48-as a legliberálisabb, ám kéri, hogy a párt ne az ő támogató szavában, hanem radikális programjában és a néptömegek rokonszenvében keresse bázisát és hatóerejét. Az ún. elvhű balközép közjogi nézeteivel is rokonszenvezik. A jövőben azonban csak akkor hajlandó támogatni hazai pártcsoportosulást - hangzik Kossuth szinte ultimátum-