Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - Kossuth és a kiegyezés

mélyes üzeneteit át- meg áthatja a felvilágosító, magyarázó, eligazító szándék. Mindegyre visszatér a Deák-párti kormányok kül- és belpolitikai törekvéseinek, a hozott törvényeknek és reformoknak az alapos elemzésére, hogy kimutassa: Magyarország részéről súlyosan téves és következményeiben gyászos lépés volt a közös ügyes alku, s hogy elérje: a nemzet ábránduljon ki végre az 1867-es látszatalkotmányosságból. Az elemzés, a feltárás kiegészítéseképp az ez idő tájt keletkezett Kossuthírások a magyar közvélemény hazafias érzelmeinek ápolására és ébren tartására törekszenek - 1848-49 dicső emlékének, nemzeti és demokratikusszociális vívmányainak állandó felidézésével, magyarázatával, 1848-49 és 1867 oly ellentétes szellemének párhuzamba állításával. És egyúttal cselekvésre szólítanak fel : minden baloldali erőnek össze kell fognia a kormánypárt megbuktatására, s e cél érdekében minden lehetséges fórumot és eszközt (az országgyűlést, a törvényhatóságokat, egyleteket és köröket, a sajtót, a választásokat, tüntetéseket, kérvényezési akciókat stb.) fel kell használni. A szívós belpolitikai munka kettős cél elérésére irányuljon - tanítja Kossuth. Egyfelől arra, hogy a magyar nemzet mind nagyobb része mind gyakrabban és hathatósabban nyilvánítsa ki : elégedetlen a kiegyezéssel, teljes függetlenséget akar, s ezért hajlandó tenni is valamit; így talán meggyőzhető az európai közvélemény is, hogy változatlanul megvan és megoldatlan az ún. magyar kérdés. Másfelől arra, hogy a magyar baloldali, függetlenségi erők állandó tudati-érzelmi készültségben legyenek, s ha elérkezik az alkalmas idő, a nemzet tudjon és merjen cselekedni. Kossuth ekkori belpolitikai törekvéseinek van egy sarkalatos hibája, amely ugyan taktikai megfontolásokkal magyarázható, de stratégiai jelentőségűvé nő. Kossuth a független és polgári demokratikus Magyarország megteremtésének fő és egyetlen akadályát a kiegyezésben jelöli meg. Szerinte mindenekelőtt az 1867-es közjogi alkut kell felszámolni, s akkor megteremthetők az önálló és demokratikus Magyarország felépítésének a feltételei. E megfontolásból hirdeti a kiegyezés eltörléséért, a függetlenség jegyében létrehozandó nemzeti egység primátusát, megzavarhatatlan voltát. S bár ő is tudja és szüntelenül hangsúlyozza, hogy szükség lesz az országban mélyreható társadalmi, szociális reformokra, ezeket 36