Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

KOSSUTH LAJOS LEVELE CSANÁDY SÁNDORHOZ (írta Rigó László) - Kossuth és a kiegyezés

mutatja ki ellenszenvét Ausztria iránt, és ezzel az európai közvéleményt elszánt önállósági vágyáról győzi meg. Ám Kossuth hiába üzen haza a baloldali vezetőknek, hogy próbálják felrázni és a függetlenségi harc útjára vinni a nemzetet, hiába próbál szervezettebb kapcsolatokat kiépíteni a baloldali erőkkel, törekvései eredménytelenek. A kiegyezésre készülő uralkodó rétegek vezetői Ausztriát támogatják: az országgyűlést, miután szerencsét kívánt „őfelsége fegyvereinek", clnapoltatják; Kossuth és az emigráció forradalmi akcióitól elhatárolják magukat, cselekvés helyett várnak. A Kossuth-párti ellenzék, a szélsőbal vagy „szélbal" kicsiny és gyámoltalan, és többsége nem is 1849 - a Függetlenségi Nyilatkozat - Kossuthjának útját járja. A tömegekben feszül az osztrákellcnesség és a szociális elégedetlenség, de nincs erő, amely szervezze, irányítsa őket, ezért egy-egy osztrákellenes tüntetés elszigetelt és erőtlen marad. Bekövetkezik Ausztria katasztrofális königgrätzi veresége; a háborúnak egyegy periódusában mindössze húszezer osztrák katona állomásozik Magyarországon - s a magyar nemzet összessége passzív, nem mozdul, vár valamire. . . Kossuthban a háború utáni őszön meggyőződéssé válik a korábbi sejtés: az otthoni politikai vezetők és pártjaik között nincs olyan, aki és amely harcolni akar, hajlandó az ország függetlenségéért. De hátravan még a legnagyobb, a legkeserűbb csalódás: 1867 tavasza, a kiegyezés, Kossuth, bár a hazával laza a kapcsolata, az országgyűlések eseményeiből, a sajtóból és személyes híradásokból már 1860-61-től és még inkább 18Ó5 tavaszától érzékeli az otthoni vezető politikai körök egyezkedő szándékának jelentkezését és izmosodását. Tisztában van a veszély nagyságával : az Ausztriával megindult alkudozások leszerelik a tömegek függetlenségi vágyát, hátba támadják az ő törekvéseit, a magyar emigráció munkáját. 1866 őszétől fő feladatának azt tartja, hogy minden lehető eszközzel igyekezzék elhárítani a küszöbönálló kiegyezést, illetve, hogy odahaza számottevő ellenzék szerveződjön és forduljon szembe az egyezkedőkkcl. A szélsőbal párttal lassan intenzívebbé váló kapcsolatait, az 1866 novemberétől megjelenő, Milánóban nyomtatott és itthon illegálisan terjesztett Negyvcnkilencz című lapját, az emigráció anyagi segítségével idehaza meginduló Magyar Ujság-ot stb. mind arra próbálja felhasználni, hogy a szélsőbal jobban eligazodjék a nemzetközi és a hazai