Rigó László: Kossuth Lajos: Uram Barátom Képviselő Ur! (Kézirattár, Budapest, 1978)

URAM BARÁTOM KÉPVISELŐ UR! (A hasonmásban mellékelt levél szövege)

hát ugyan kérem, mi joggal mondhatja Ön, hogy azok kik ezt vallják programjuknak, programmot változtattak. Én ez állításra nem csak alapot nem, de meg vallom még csak ürügyöt sem látok. Hogy itt program változtatás nincs, hanem a régi programnak csak egy oly szabatossabb formulázása van, mely mind a 48as pártnak programjával, mind az ugy nevezett Csávolszky töredékével tökélletcsen egy értelmű: azt én már Madarásznak adott válaszomban határozottan kijelentettem, s ép cz egyértelműségnél ajánlottam annak elfogadását, ép ez egyértelműségnél fogva adtam kifejezést azon hitemnek, hogy lehetetlennek tartom, hogy a 48as párt ahoz in massa ne csatlakozzék. Nem is gondolom, hogy az Ön által felhozott program változtatási vádra akár ok akár alkalom, de sőt az alkalomnak meg csak árnyéka is legyen. 3— okúi azt méltóztatik Ön felhozni, hogy Ön tudta, mikint népünk a 48as névhez, programhoz ragaszkodik, s ahoz nagyszerű reményeket fűz", s mikint ennek feladásai (ugyan kérem, miben lett az feladva?) több választó kerületet elfogna Önöktől távolítani. Nem akarok most és itt annak indokolásába bocsátkozni, hogy ha népünk csakugyan nagyszerű reményeket fűz a ,,48hoz'\ melyet a keserves tapasztalás lehetetlennek bizonyított, ezt én a politicai éretlenség oly jelének veszem, melyet én nagy nemzeti szerencsétlenségnek tartok; mert a míg Hazánk népének leghazafiasabb, leghatározottabb része azon csalóka ábrándban ringatja magát, hogy a 48kl törvények helyreállításával, tehát pragmatica sanctiókkal, birodalmi kapcsolatok épségben tartásával, s oly Királlyal ki egyszersmind Osztrák Császár is, Magyar Ország Függetlensége kivívható; addig nincs arra a reménynek még csak árnyéka sem, hogy akár mennyire növekedjék a nyomás, akár mi biztató alakot öltene is a körülmények fordulata, népünk valaha felemelkedjek azon határozottságra, mely nélkül azt a mit a 48H törvények czélba vettek, de a mi azon uton cinem érhető, kivívni lehetetlen. - Nagy szerencsétlenség ez az ábránd Barátom! nem dédelgetni kellene abban a népet, hanem azon lenni, hogy abból kiábránduljon, ha Árpád földének még állami jövendőt akarunk.