Ady Endre: Az elhagyott kalóz-hajók (Kézirattár, Budapest, 1977)

gyanánt is szembehelyezett a hagyomány védő iskolák és az általuk képviselt világnézet úri szeméremnek is nevezett szenvtelenségével. Boncza Berta makacs nonkonformizmusa az eszmék, az érzelmek, a magatartások egymásnak gyakran ellentmondó anarchiájával járt együtt. Nonkonformizmusának része volt az is, hogy személyisége kiteljesedését az irodalom és a művészet útján kereste. Szcnzibilis művészléleknck érezte magát. Szerelmes rajongásai már akkor írókhoz, művészekhez kapcsolódtak, amikor más úrilányok huszártisztekkel, földbirtokosokkal kötendő fényes partikról ábrándoztak. A hozzá hasonló úrilányok, akiket állandóan mögéje kell képzelnünk, amikor felidézzük alakját, aligha értették meg, vagy ha igen, hazafiatlanoknak bélyegezték az Ady-verseket, ő viszont egyre jobban elmélyedt bennük. A Holnapot olvasva írta 1911. február 5-én „...Talán gyerek ítélet, amit mondok, de Ady Endrében egy kis Petőfit, a jövő kis nagyranövő messiását látom megszületni." Egy fél év múlva (1911. VII. 11.) pedig a Vér és arany meg a Szeretném, ha szeretnének című kötetekről szólva így vallott: „Megértem és szeretem ezt az embert, mennyi kultúra, mennyi finomság az érzéseiben..." Először 1911 őszén írt Adynak, s bemutatkozásul valamilyen bizonytalan magyar atyafiságra hivatkozott, verseket küldött, dedikációt kért. Ady karácsony táján még csak kedves szavú, de egészében nem sokat mondó udvariassággal válaszolt. A leány sietett újra jelentkezni, s ez alkalommal már Ady is hamarosan, még 1912 januárjában felelt. Úgy látszik, felkeltette érdeklődését a távoli lány, akit mintha máris a maga „bátor és harcos" személyiségéhez kezdene modellálni : Talán címezhetném Kedves Kis Ismeretlen barátnőmnek is magát. De nem címezem sehogyan, mert maga tizenhat éves s én, agg, beteg ember, nem akarok teljesen megcstifolódni. Állandóan Svájczban él avagy csak téli, sportoló, esetleg intemátusi sorsban? Ki maga, mik azok a nagy célok, tervek, erők, amik olyan gőgössé teszik? Pedig arcképe kedves, talán csak egy kis titokzatosság, meglephetőség ül rajta. Szeretem a bizakodást s a nagy ifjúságot (pláne nőben és még ma is), de még jobban szeretném, ha maga csakugyan minden joggal lehetne ifjú, bátor és harcos. 3 7