Ady Endre: Az elhagyott kalóz-hajók (Kézirattár, Budapest, 1977)
de vannak erős, hatalmas, új érzései, pár sorban sok, sok gondolat, és ezek csak egy megértést, egy elismerést válthatnak ki belőlünk. Adyból az idő kell nagy irót csináljon. - Az ilyen érzései csoda szépek: ,,Szeretem az elmenőket, akik vissza sose jönnek . . De hatása alatt nem vagyok. Talán csodálkozik, ha Adynak néha túlzott, drasztikus költészetével szemben szeretem Heinét. Szeretem azokat a betegesen finom álmait, a gúnyt, a finom kis hangulatokat, a dalait... Szeretné megismerni Baudelaire híres kötetét, a Les Fleurs du Malt, s még Georges Sand és Musset szerelmének regénye, az Elle et Lui iránti rajongása sem meghökkentő: ekkoriban kezdték újra felfedezni. Olyannyira az irodalom atmoszférájában élt, hogy leveleit, nem kevés korábbi példa nyomán, inkább irodalmi alkotásnak, mint a napjairól szóló hiteles közléseknek szánja: Én mikor levelet írok nem az van előttem, hogy egy csomó száraz igazat össze írjak és agyon untassam az olvasót - de mámort, művészetet, kéjes kis melódiákat és egy nagyon pikáns asszonyparfümöt lopok a sorokba, hazudok, de olyan szépek, olyan mámorosak ezek a kis hazugságok, - ezt pedig elértem, és erre csak nagyon intelligens asszonyok képesek. - Egyszer ha a kezedbe kerülnek ezek a kicsi költemények, úgy fogod érezni, hogy ezer puha kis asszonykar fonja át a nyakadat, és inspirálni Jog. Bármennyire „irodalmivá stilizált" levelek ezek (s nem is szabad másképp olvasnunk őket), mégis minden sorukból ő maga beszél, ha mással nem, a szavak pszichológiai értelemben vett igazságával. Felületes olvasó esetleg csak a ma már helyenkint kissé bizarrnak ható, szecessziós stílust veszi észre. Az ioio-cs évek kalligráfiájára jellemző karcsú betűkkel, finom, lilás papirosra írt levelekben egy igényese bb, a sorok mögé is betekintő történeti-pszichológiai elemzés ennél többet, a szó eredeti értelmében vett „szecessziót" fedezhet fel, azaz a lázadás csíráit is hordozó „kivonulás''-t az adott világ, az adott környezet kicsinyesnek, nyomasztónak, prózainak érzett hétköznapjaiból. A XI. 30. Szerda, 1910 keltezésű levelében így mutatja be magát:
