Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)

ad hírt jelenlétéről; az Előszó (1850), A vén cigány (1854) poézisének a ma emberéhez talán legközelebb álló darabjai. Az Előszó megrendítő drámaisága képsora a reformkornak s az azt lezáró katasztrófának állít irodalmunkban felül nem múlt emléket. A vén cigány témájában a Gondolatok a könyvtárban (1844) című költeményéhez hasonlatos. A körülmények természetesen különböznek az akkor voltaktól. Ez okozza, hogy A vén cigányban kevesebb a gondolati elem, nem a kétségek fölötti töprenkedésnek, hanem a kétségek keltette lelkiállapotnak válunk észlelőivé, nem az önmagát meggyőző költő érvei, hanem látomásai és hallucinációi elevenednek meg előttünk. ...Temetése 1855 novemberében néma tüntetéssé vált, az elsővé Bach évtizedében. A nemzet halottját emberemlékezet óta nem látott tömeg kísérte a Kerepesi úti temetőbe. EÖTVÖS JÓZSEF A regényíró Eötvös József (1813—1871) a „forradalom után" nem jelentkezik többé jelentős szépirodalmi művekkel, megírta azokat a nemzet nagy vállalkozása előtt {A karthausi, 1839—41; A falu jegyzője, 1845; Magyarország 1514-ben, 1846). Az 1848-as Batthyánykormányban kultuszminiszterséget vállaló, de a szeptembervégi radikális fordulattól megriadó s az országot is elhagyó Eötvös művei a szabadságharc veresége után a revolúcióval szemben a rend tartóssá tételének eszméit, a „nyugalom" vágyát képviselik, azaz a polgári birtokos nemesi osztály forradalommal szembeni rettenetét. Ezt olvashatjuk ki híres államelméleti munkájából, A XIX. sz. uralkodó eszméinek hatása az álladalomra (1851—54) címűből is. Szabadság, egyenlőség — gondolatmenete szerint — kizárják egymást, mert az egyéni