Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)

Képtalány Zombori Gusztávtól. Hat rendbeli jutalommal. Á beküldés határideje június -ike. Képrejtvény az önkényuralom korából, a Napkelet 1859. május 29-i számából. Megfejtés: „Édes hazám Tenéked szentelem szívem minden dobbanását. " szorításukból. Ferenc József császár uralkodói körútja alkalmával a börtönben levők vala­mennyien amnesztiát kapnak, a külföldre távozottak kivételével. A szabadabb mozgási le­hetőségek a nemzeti mozgalmak megélénkülését hozzák magukkal. A nemzeti szellem éb­redése elsősorban az irodalom és a kulturális élet területén érezteti hatását, ezek válnak a hazafias forrongások gócaivá. Vörösmarty 1855 novemberi temetése nemzeti tüntetés. Köl­csey Ferenc síremlékét Csekén több ezer ember jelenlétében avatják fel. A diplomáciai elszigetelődés, a sorozatos gazdasági kudarcok s nem utolsósorban az Olasz- és Franciaországtól elszenvedett 1859-es vereség, a gyűlölt Bach miniszter nevével fémjelzett önkényuralmi rendszer bukását jelenti. A császár 1860 őszén kiadja az Októberi Diplomát, amely mérsékli az abszolutizmus eddig alkalmazott formáját, a végletekig erő­szakolt birodalmi centralizációt, engedményeket tesz a föderalizmus javára és visszaállítja a forradalmat megelőző rendi országgyűlést és közigazgatási szervezetet. 1861. ápr. 2-án pedig összeül a magyar országgyűlés. A törvényt nem hozó törvényhozó gyűlés néhány hónap múltán dolgavégezetlenül felosz­lik. Honatyáink kevésnek tartják az osztrák fél alkotmány „kínálatát", Bécs viszont még mindig úgy véli, hogy az erő pozíciójából tárgyalhat ,,hű magyarjaival". Csak a poroszok­kal szembeni königgrätzi csatavesztés (1866. júl. 3.) és a Német Szövetségből való kiűzetés győzi meg a lajtántúliakat, egyetlen út áll előttük: megegyezés a magyarokkal. S eddigre már a magyarokat is keserű csalódások sora tanítja meg: a külföld, ha érdekei úgy kívánják, szívesen használja fel a magyar kérdést Ausztria ellen, de a Habsburg-monarchia fennma­radásához következetesen ragaszkodik. A Habsburg „összbirodalom" tehát kettős központú, dualista Osztrák—Magyar Monar­chiává alakul át, két önálló ország saját országgyűléssel és annak felelős kormányukkal; összekötő kapocs az uralkodó személye, továbbá a diplomáciai és védelmi érdekek kö­zössége. A kiegyezés törvényét 1867. május 29-én szavazta meg a magyar képviselőház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom