Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)

tó szellemi együttműködésére is számító előadásmód, a nem történelmi témától sugallt mű­vekre jellemző (Agnes asszony, Bor vitéz). Az Agnes asszony az Arany költészetében búvópatakként fel-felbukkanó népballadai ih­letés egyik remeklése. A sort e nemben az 1847-ben írt Szőke Panni és A varró leányok nyit­ja meg és az Oszikék-ciklus két nagy balladája, a Vörös Rébék és a Tengerihántás — mind­kettő 1877-ben íródott — zárja. Ezek sötét tónusú, babonás paraszti világa a Sinka István balladáiéval tart közeli rokonságot. A '60-as évtized változásokat hoz Arany életében. Pestre költözik, a Kisfaludy Társaság igazgatójává választják. Lapot indít, a Szépirodalmi Figyelőt, „Isten földjének", a magyar költészetnek ellenőrzésére. Színvonalas folyóiratába még az évek óta nívósabb irodalmi or­gánum hiányán siránkozó írók sem írnak. Hogyan olvassa akkor az ilyen kvalitású irodalmi szemlékre egyébként is gyér számban áhítozó nagyközönség. Nem jár jobban a Koszorúval sem. „Semmi vagy igen kevés kritika" — tanácsolja Tompa, s a már létező lapot még min­dig „igen okosnak találja" — meg is szűnik rövidesen. Pestre kerülése után mozgalmasabbá válik Arany élete. A lapszerkesztés mellett megírja a Buda halálát (1863), egy trilógiának szánt elbeszélő költemény bevezető részét. Szerepet vállal az első teljes magyar Shakespeare-fordítás előkészítésében. A Szentivánéji álom, a Hamlet és a János király az ő fordításai. 1865-től titkára, majd 1870-től 1879-ig főtitkára az Akadémiának. A Buda halála témáját a hun mondavilágból meríti, a két királyi sarjadék, Buda és Attila viszálykodását meséli el, gazdag lélektani motivációtól kísérten. Jellemzési módja a mo­A Magyar Tudományos Akadémia épületére kiírt pályázat neogótikus terve, 1862. (Litográfia, Az Ország Tükre melléklete az 1862. febr. 15.-i számban)

Next

/
Oldalképek
Tartalom