Miklóssy János: „Elzúgtak forradalmai...” (1849–1875) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1991)
A kiegyezés szellemi-irodalmi előkészítői KEMÉNY ZSIGMOND Fejedelmi őst is nyilvántartó, nagy múltú erdélyi főnemesi családból származott Kemény Zsigmond (1814—1875), eszme- és irodalomtörténet-írásunk egyik legtöbbet vitatott, de mindenképpen rendkívüli jelentőségű személyisége. Publicisztikájának vezérlő gondolatai — sokszor áttételesen, mintegy tőle függetlenülve — napjainkig hatnak, szervesen beépülnek nemzeti közgondolkozásunkba. Epikus kísérletei a lélektani és jellemrajzi elemzés terén, továbbá a történelem írói és történészi erényeket párosító felidézésében, jeles utódokat — közöttük mindenekelőtt Móricz Zsigmondot — ösztökéltek további nagyszabású teljesítményekre. Kemény életműve jellegzetesen vesztes forradalom utáni produktum, ezt, munkáit forKemény Zsigmond 1860 körül.