Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

Pesten április közepéig állott fenn az a sajátos, még március 15-én kialakult helyzet, hogy a radikális fiatalok a város ideiglenes hatalmi szervében, a Közbátorsági Választmányban nagyobb számban vettek részt (a 13 tagú testületben öten), mint azt politikai befolyásuk indokolta volna. Április 15-én azonban a Batthyány-kormány megérkezett Pestre, s a kettős város lakossága nevében Vasvári Pál üdvözölte a minisztereket beszéddel. Mindez azonban nem változtatott a helyzeten, hogy Petőfi és elvbarátai véleményükkel („A forradalomnak nincs vége, ez csak az első felvonás volt. . ." — Petőfi április 1-jei naplóbejegyzése) egyre jobban elszigetelődtek, mint az immár törvényes kormány ellenzéke. Az a költői program, amely Petőfi verseiben csak a „jók és a gonoszok" szembenállására korlátozódott, politikai programnak kevés volt az áprilisi törvények alapján álló, nagytekintélyű nemesi politikusokból álló Batthyány-kormány alternatívájaként. Maradt az egyes intézkedések elleni, alkalmi fellépés lehetősége: népgyűléseken, egyletalapítással, a Pálffy Albert szerkesztette radikális Marczius Tizenötödike és más újságok hasábjain. Május 10-én a fiatalság ellenszenv-tüntetéseinek egyikén, a Lederer Ignác főhadparancsnok elleni „macskazenén" katonaság támadta meg a tömeget, vér folyt Buda utcáin és a húsz sebesült egyike, Burger József orvostanhallgató belehalt fej sebébe. Az első véres összeütközés újabbakat tántorított el a fiatalok oldaláról. Ezért a republikánusok vezetői, kivált, hogy május közepétől a délvidéki szerb fegyveres felkelés már létében fenyegette a Petőfi Sándor gyöngyfűzésü kokárdája keretben, a hitelességét igazoló sorokkal. (16x21,5 cm. Magyar Nemzeti Múzeum ltsz. 1895.31.62.)