Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)
tönzés), Sue, Dickens és mások nagyvárosi nyomorábrázolásait; a magyar irodalomból pedig kimutatható Eötvös, Czakó, Vajda Péter ismerete. S természetesen hasznosította saját zsánerező hajlamát és tapasztalatát. De némileg párhuzamos Szilveszter sorsa a nemrég lefordított Shakespeare-tragédia hősével, Coriolanuséval is: mindkettejük sorsa a néptől elszakadó tehetség szükségszerű bukását ábrázolja. Szilveszter áldozat: kisszerű, helyi szövetkezések, az állami erőszakszervezet és középkorias intézmények egész rendszere választja el a másik áldozattól, az érdekeit fel nem ismerő néptől. Lehetnek az apostolnak barátai, szövetségesei (mint a nevelő), családja, őket elveszítve útja kérlelhetetlenül vezet a merénylethez, amelyet az anarchisták nemsokára Európa-szerte ,,egyéni hősi terrorcselekedetnek" neveznek majd. Az apostol nemcsak önéletrajzi vonásai miatt lírával átszőtt alkotás: szárnyaló belső monológ (a 11. fejezet szőlőszem-hasonlata) éppúgy található benne, mintáz őrültre emlékeztető magánbeszéd (a 17. fejezet börtönképében) vagy a halott gyermeknek énekelt bölcsődal (a 15. fejezetben), de olykor maga az elbeszélő költő vesz igénybe egy fejezetet (a 4-et). A kortárs, de közelebbről meg nem határozott környezet, az életút egészét ábrázoló, de az időrendet felbontó szerkesztésmód, a főhős erkölcsi meghatározottsága az elbeszélő költeményt a drámai költemény felé közelítik. A reformkor legfőbb szellemi hozadékát jelentő küzdés-eszme mellett tehát bizonyos formai sajátosságok is beleillesztik Az apostolt abba a szellemi vonulatba, amely Berzsenyinek, Kölcseynek, Vörösmartynak az emberlét értelmét, a cselekvés hasznát és mikéntjét vallató gondolati verseitől Az ember tragédiájáig ível. Petőfi válságát kontaktus-problémák is jelzik: előbb Jókaival vész össze, a Laborfalvi Rózával között házasság miatt, de ez kihat az Életképek közös szerkesztésére is, s bizonnyal a háttérben itt is politikai okok rejlenek, a márciusi ifjak szükségszerű differenciálódása. Egyértelműen a liberális-radikális szembenállás fogalmazódik meg az apjaként tisztelt Vörösmarty Mihály elleni versfellépésben (augusztus 22.), még akkor is, ha Petőfi a támadást a „nemzeti költő" volt státusára is kiterjeszti: Ha a költő is odahagyja, Ki küzd aztán a jő ügyért? — Te voltál a nemzet költője? Te írtad azt a Szózatot, Mely szólt egy országnak szívéhez?. . . (Vörösmartyhoz) A válság mindazonáltal nem mélyülhetett el: Petőfi ezúttal nem maradt magára, volt - áldott állapotban - felesége (Itt benn vagyok a férfikor nyarában..., A hegyek közt), elvbarátokat lelhetett az Egyenlőségi Társulat radikálisai körében, lelkesülhetett a fegyvert fogó ország tetterején (Lenkei százada, Elet vagy halál!), ideértve 58 éves apjának hadbavonulását (A vén zászlótartó). Szeptemberben, utólag egy 25 soros 20. fejezet készült Az apostol végére is, amely ugyan nem tehette érvénytelenné Szilveszter sorsát, de amely a nagy közéleti Petőfi-versek szokott szerkezetének mintájára, azoknak és a Nemzeti dal záróstrófájának szókincsével a szabad utókor tiszteletét ábrázolta. 1848. szeptember 11-én Jellacic átlépte a Drávát, hogy most már nyílt támadással verje le a magyar forradalmat. Megkezdődött a szabadságharc, amely Petőfi számára a politikusköltő dilemmái mellett újabbakat is jelentett, a katona-költő feladatait, külső és belső konfliktusait.