Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

Táncs i ex Mi lid!

y tintatartója, 1832. (4,5 cm. Magyar Nemzeti Múzeum ltsz. 1959.16.) forradalom addigi vívmányait, cikkekben ismerték el politikai irányvonaluk vereségét. Elvfeladás nélküli, taktikai érettségről tanúskodó írásaikban (június 4-én Vasvári, 11-én Petőfi, egy május 27-ről keltezett cikkben) leszögezték — Petőfi soraival —: ,,. . . a monarchiának van még jövője nálunk, sőt mostanában elkerülhetetlen szükségünk van rá." Hogy ezek után a forradalmi baloldal tagjai közül mindössze hárman kerültek be, mintegy mutatóba (Irinyi József, Irányi Dániel és Győrből Lukács Sándor), júniusban a 426 tagot számláló népképviseleti országgyűlés padsoraiba, és hogy a nemzeti költőből kisebbségi véleményű politikussá lett Petőfi útja szükségszerűen vezetett el a szabadszállási kudarchoz — így végül nem kíván szélesebb politikatörténeti háttérrajzot. Természetes, hogy Petőfi versei között 1848 tavaszán túlsúlyban vannak a „lírai eszközökkel direkt agitációt folytató művek." (Pándi Pál) Ezek naprakész versplakátok: a Föltámadott a tenger. . . a pesti, a március végi, a törvények szentesítését követelő tüntetések hangulatát őrzi; a Készülj, hazám! a király Magyarországra hívásának ügyében adott ironikus válasz; a Mit nem beszél az a német. . . az udvar követelésére felel, hogy az ország vállaljon részt — kétszázmillió forint erejéig — a birodalom államadósságaiból; az Ausztria reagálás a májusi újabb népmozgalmakra Bécsben, amelyek a császár innsbrucki menekülését kiváltották; a Fekete-piros dal jajkiáltás a szerb felkelés első napjaiból, a Két ország ölelkezése a megvalósult erdélyi uniót ünnepli stb. Ide sorolhatjuk a családi-házastársi lírának azokat a darabjait, ahol a honleány-feleség jelenik meg, mint a Feleségem és kardom, vagy az Ilyen asszony való nékem 1848 áprilisából származó soraiban. Az elszigetelődés félelme egyfelől, a néphez szólás igénye másfelől áprilistól történelmi példázat-verseket ihlettek: ezekben a költő anélkül hirdethette a köztársaság, a forradalmi erőszak jogosságának eszméit, hogy szembekerült volna a közvéleménnyel. Korábbi epikus terveit szinte „feldarabolva", kisebb terjedelmű művekezek, közérthetően, igen változatos