Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

arany lett. A Honderűből tudjuk, hogy a polgári lövészegylet 176 aranyat szánt kiosztásra József nádor félévszázados hivatali ünnepe alkalmából. . . A másik: Petőfi anyagi helyzete folyamatosan romlott, s ez egyik motívuma lett a Fr?//?ól-korszaknak is. Annak ellenére, hogy költeményenként ekkor már 5 pengőforintot kapott (a kezdeti kettő helyett), továbbra is pénzszűkében volt, 1846. első félévi jövedelmét 100—120 pengőforintra becsülhetjük. A Cipruslombok, a Versek II. kötete után (1845) most a Felhók is saját költségén jelent meg, az pedig felemésztette nemcsak a Versek I. lassan csordogáló bevételeit, hanem az Eötvös József ajánlatára Geibelnek eladott A hóhér kötele 100 forintját is, amelyből egyébként még szüleit is támogatta. Lett volna helye a Tigris és hiéna bérletszünetes bemutatójából származó tiszteletdíjnak, amelytől — a dráma bérletes kitűzése és emiatti visszavonása okán — elesett. Az összeg nagyságát felmérhetjük: fiatal írótársai közül Degré a Félreismert lángész című vígjáték négyszeri előadásáért (1846. február—április) 125 pengőforintot kapott, Obernyik ugyanakkor az Elsőszülött című drámája kétszeri játszásáért 78-at, de még Jókai is a megbukott, mindössze egyszer előadott Két gyám című népszínművéért 58 pengőforintot. Dömsödre Petőfi dolgozni érkezett, és nem is egyedül: forradalomtörténeti tanulmányait Pálffy Alberttel osztotta meg. A Pesti Füzetek számára elkészült mint „nagyobb dolgozat" — 565 sor — a Salgó című elbeszélő költemény, amelynek rege-tárgyához az előző évi felvidéki úton szerzett lokális ihletést Petőfi; világa (a 14. század elejére helyezve) a Három szív történetével meg a Tigris és hiénával rokon. Az új költői minőség azonban a dömsödi, 1846. május 22-i keltezésű, Levél Várady Antalhoz című versben jelentkezett: olyan verstípus indult útjára, amely őrizte a Versek közvetlenségét, őszinteségét, de a Felhők-korszak szenvedélyességét, érzelmi hullámzását is a hangnemek változatosságában — s mindezt egy költeményen belül! Az episztola tréfás hangmegütéssel, baráti évődéssel indul, két valós tény alapján: Petőfit Várady párbajának híre foglalkoztatja, és saját terve, hogy június elejére visszatér Pestre. A párbaj szokását Petőfi rosszallja a „hazánknak ránk szüksége lesz" elv nevében, saját példáját hozva fel mintául („Ujjászülettem!. . ." — ujjong a 73. sor), s innen tágul a költemény a világméretű harc nagy látomásává először Petőfi költészetében: . . . a népek mind fölemelik A föld porába gázolt fejőket, S végigmennydörgik a föld kerekén: ,,Legyünk rabokból ismét emberek!" Ez nagyszerű, de véres kor leszen, Es úgy is illik, hogy véres legyen!. . . Már vízözön volt, most egy vérözön kell. . . E költeményt az Egy gondolat bánt engemet (1846. december), A XIX. század költői (1847. január), Az ítélet (1847. április) és a Levél Arany Jánoshoz követi majd — hasonló versszerkezettel, ünnepélyes zárótétellel —, új fejlődésvonalat rajzolva a pályán. A látomás egyszersmind arról tanúskodik, hogy Petőfi, forradalomtörténeti olvasmányainak, vívódásainak, eszmetársi beszélgetéseinek és minden bizonnyal a galíciai eseményeknek is hatására, túljutott a liberális dilemmán, a forradalmi erőszak jogosságának morális tisztázásán. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy Petőfi költő, s nem tételes politikus vagy filozófus, utópista; versei nem vezethetők le politikai munkákból. 1846. július elsejével megkezdődött a Tízek Társaságának írói sztrájkja, ám lapengedélyt