Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

jában sok tekintetekből ki nem nyomathatják, segédkarokkal ápoltassanak." A költészet te­rén Petőfi Sándor és pályakezdő kötete, a Versek lett az első kedvezményezett. A kiadás alapjául — s ez is az idők változását mutatja — pedig immár nem valamely főrangú mecénás aranyai szolgáltak, hanem egy pesti szabómester, bizonyos Tóth Gáspár megelőlegezett hat­van forintja. Petőfi alkotói műhelyének egyik alapvető sajátossága, hogy az akár időlegesen is stabili­zálódó körülményeket művek sokaságával viszonozta. 1844 mindjárt három kötetet jelen­tett: a megjelenés időrendjében A helység kalapácsát (október 27.), a Verseket (november 10.) és a János vitéz megírását (megjelent 1845. március 6-án). Ezáltal lett ez a négy és fél hónap az irodalmi népiesség lírai-művészi forradalmának, a .,népköltő" megszületésének időszaka. Igaza volt Eötvös Józsefnek, amikor ezt írta: „Nem emlékszem irodalmunkban senkire, ki első föllépése után oly rövid idő alatt a közfigyelmet magára vonta volna, mint Petőfi." 1845 elején valóban megszülettek már az első zenésítések Szénfy Gusztávtól, Eg­ressy Bénitől; Dux Adolf tollából az első német fordítások is. Elsőként (1845. április 22-én) a pozsonyi Pannoniában a korai évek legnépszerűbb darabja, a Megy a juhász szamá­ron. . .: „Sitzt ein Juhász auf dem Esel. . ." Felvidéki útján a költő személyesen is tapasz­talhatta közkedveltségét: „Néprománcomat a szamárról mindenfelé éneklik, énekelték most a gömöri restauráción még a kortesek is. . ." WÊÊ Franz Eybl: Kossuth Lajos, 1842. (Litográfia. 32.8x23,5 cm. MNM MTKcs ltsz. 2071.) Barabás Miklós rajza nyomán Axmann József: Frankenburg Adolf, 1860. (Acélmetszet. 15,6x10,3 cm. PI M ltsz. 59.774.1.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom