Kerényi Ferenc: Petőfi és kora (1842–1849) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1993)

Petőfi aszódi iskolai bizonyítványa, 1838. (PIM ltsz. P. 56.) A Duna Szabadszálláson tett pusztításait nem örökítette meg vers vagy metszet, csak a kárbecslések kopogó adatsorai tanúskodnak nagyságáról. Petrovics István mészárszékbérlő vagyonának javát valóban ,,a Dunának habjai vitték el": házában, kamrájában, két istállójában, házi eszközeiben esett kárát négyszáznegyven forintra becsülték. Ezzel felborult a vállalkozó mindig billenékeny költségvetése, amely a kintlévő követelések és felvett kölcsönök addigi egyensúlyán alapult. Készpénztartaléka nem volt, adósai nem fizettek („Pénzét a hitetlen emberek csalása" ragadta el — utal erre versében Petőfi), rajta viszont behajtották a követeléseket: tönkrement. A régi színvonalat soha többé nem tudta elérni, mindjobban kiszorult a szabad kiskun mezővárosok és községek gazdagabb vidékéről. Pályája során ugyanakkor annyi ellenséget is szerzett már (a mészárszék és a kocsma bérlőjének majd' mindenki tartozott. . .), hogy az még 1848 nyarán is elégnek bizonyult Szabadszálláson a Petőfi Sándor képviselőjelölt elleni hangulatkeltéshez. Sokállomású életrajzát utóbb (1846. május—júniusában) maga a költő foglalta össze német nyelvű önéletrajzában, amelyet versei kiadása elé szánt. Ebből idézünk: ,,. . .szegény szülőktől született 1823. január 1-én, a Nagyalföld közepén, a Mátra hegység alatt, a Duna—Tisza közén. — Rendkívüli ellenszenv mindenféle alárendeltséggel szemben; ezért hagyta ott az iskolát többször, 1839-ben pedig végleg. Egy ideig bolyongott. Végső ínségében néhány hónap múlva beállt katonának. Katona két évig, semmi több, csupán közlegény. Amikor éppen szökni akart már, egy orvos közbenjárására elbocsátották. Miután visszatért a katonaságtól, újra iskolába járt, de mivel állhatatosan ragaszkodott a függetlenséghez, csak egy évig tudott itt kitartani, aztán színész lett egy vándortársulatnál. Két évig vándorszínész."