Taxner-Tóth Ernő: Kazinczy és kora (1750–1817) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1987)
Előzmények - összefüggések
reform-intézkedéseit. Jellemző módon a halála utáni nagy nemzeti tüntetésben, a korona Budára hozását ünneplő nemesi küldöttek között ott találjuk azt a Kazinczy Ferencet is, aki pedig elszánt és lelkes híve volt a császár politikájának. Ekkor azonban már más gondolatok foglalkoztatják: magyar színi előadásokat akar szervezni az 1790-es országgyűlés alkalmából. Ez is közrejátszik abban,hogy ez az - anyanyelvben összetartó erőt felfedező — országgyűlés egy állandó magyar színház létesítésének a gondolatával is foglalkozik. A kor felfogására mi sem jellemzőbb, mint Szatmár megye 1793-as körlevele ebben az ügyben a többi törvényhatóságokhoz. Ugyanis így kezdődik: ,,A nemzetet e három teszi leginkább: a törvény, a nyelv, a ruha . . ." A törvény, azaz a nemesi alkotmány a kor gondolkodásában ugyanazt a különállási szándékot szolgálja, amit a nyelv kérdése tudatosít, és a magyar ruha tüntető viselete hangsúlyoz. Ez utóbbit oly fontosnak tartják, hogy a nemzeti hovatartozást jelző viselet évtizedekig biztosítani tudja egy-egy színielőadás sikerét. Amikor 1792. június 6-án, II. Lipót rövid uralkodása (1790-1792) után, Budán megkoronázzák I. Ferencet, még senki nem sejtheti, hogy az új király milyen soká - 1835-ig — marad trónon. A nagy nemzeti reményeket jelzi Szentjóbi Szabó László (1767-1795) Mátyás-drámájának egyidejű magyar- és német nyelvű megjelenése is. Ám a forradalmi Franciaország már hadat üzent, s az udvarnak pénzre, katonára van szüksége, hogy szándéka szerint eltiporja a veszedelmes párizsi tűzfészket. A felkelt nép azonban nem hagyja magát, kikiáltják a Francia Köztársaságot, és megállítják a szövetkezett reakció seregeit. I. Ferenc itthon a megfélemlítés politikáját választja: perbe fogatja a magyar jakobinusokat — köztük Kazinczy Ferencet —, 1795. május 20-án a Generális kaszálón, a mai Vérmezőn kivégzik Martinovits Ignácot, Hajnóczy Józsefet, Szentmarjay Ferencet, Laczkovics Jánost és Sigray Jakabot, majd június 3-án Őz Pált és Szolártsik Sándort. Kazinczy hamarosan megkezdi 2387 napos börtönbüntetését. Az írók közül társa a szenvedésben Batsányi János, Verseghy Ferenc, Szentjóbi Szabó László. A megfélemlítési politika sokáig sikeresnek látszik. Ez azonban semmit nem változtat azon a tényen, hogy I. Ferenc sorra szenvedi el háborús vereségeit. 1804ben Napóleon arra kényszeríti, hogy Ausztria császárának nyilvánítsa magát, s két év múlva lemondjon a német-római birodalom fölötti - immár névleges - uralkodásról. 1805-ben és 1809-ben Napóleon Bécsbe is bevonul, majd június 14-én csúfosan megfutamítja az utolsó magyar nemesi felkelést, s ezzel valósággal sokkolja a közvéleményt. Később Kazinczy emlékművet tervez, Kisfaludy Sándor élete végén - nem sokkal az 1848-as forradalom kitörése előtt — vádiratot szerkeszt Kossuth ellenében a „hősök" igazolására, a drámai felismerés azonban egyre mélyebbre hatol, egyre szélesebb körben terjed: végleg elvesztette hitelét a „vérrel adózás" érve a nemesi adómentesség jogi alátámasztására. A sok vereség után 1814-ben Ausztria — Angliával, Oroszországgal és Poroszországgal - tagja lesz annak a négyes szövetségnek, amelynek csapatai még abban az évben elfoglalják Párizst, majd a hatalmat újra megragadó Napóleonra végleges vereséget mérnek Waterloonál. Összeül a bécsi kongresszus, aláírják a Szent Szövetséget azzal a céllal, hogy közös erővel fojtsák el a forradalmi mozgalmakat Európában. Mindeddig Magyarország inkább haszonélvezője, mint áldozata a háborúknak. A gabona magas árából gyors gazdasági felvirágzás ered: miután a főnemesség jórészt még a XVIII. században fölépítette a maga kastélyait, ez az időszak a középbirtokosok nagyarányú építkezéseit teszi lehetővé. Korszerűsítik az udvarházakat, klasszicista stílusú kúriák sora épül. Aztán válaszul arra, hogy az ország tüntetően elhatárolja magát az osztrák érdekektől, I. Ferenc kétszer nagy mértékben leértékeli a papírpénzt, és ezzel súlyos 10
