Horváth Iván - Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550–1750) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1986)

A barokk

II. Rákóczi György szablyája. (Perzsa, vésett, arannyal tausírozott. XVIII. sz. H. 970 mm MNM Fegyvertár. 56.4231.) A Rákóczi-eposz teljes szövege hosszú lappangás után a közelmúltban került elő; kiadása sajtó alatt van. Zrínyi eposza, mint sok más remekmű, jelentős intellektuális erőfeszítést kíván olvasójától, és sohasem vált tömegek szellemi táplálékává. Ezzel szemben Gyöngyösi István (1629-1704), a könnyen befogadható verses epika mestere, széles köznemesi olvasóréteget mondhatott a magáénak. A Marssal társalkodó Murányi Venus, a Chariclia, a Porábul megéledett Phoenix népszerűsége jó másfél századon keresztül töretlen maradt. Népszerűsége titkát csak kisebb részben magyarázzák témái: gyakran verselt meg országos eseményeket (erős politikai tendenciával), és gyakran írt olyan arisztokratákról, pártfogóiról, akik politikai súlyuknál fogva eleve kiváltottak bizonyos érdeklődést: Jelen volt Hymen is már akkor mellette, Kötele eszközit el is készítette, Hogy az annál tovább múljon, nem engedte, Elérkezvén, mindjárt kezekre vetette. Ez az esküvői leírás például abból a művéből való, amelyet Thököly Imre és Zrínyi Ilona házasságának szentelt Gyöngyösi. Arany másban találta meg népszerűségének okát, abban a szempontban, „melyből tekintve Gyöngyösi ma is — költő. Ez ama hév áradat, maga az író kedélyében, melyet épp ezért alanyinak neveztünk. Most kiegészítem: Gyöngyösi alapjában lírai 42