Horváth Iván - Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550–1750) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1986)

A reneszánsz

Az ki zsidóul és görögül és vígre diákul Szól vala rígen, szól néked az itt inagyarúl. Minden nípnek az ü nyelvin, hogy minden az Isten Törvínyín iljen, minden imádja nevít. Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az kifolyó víz, Itt vagyon az tudomány, melly örök íletet ád. Lelki kenyir vagyon itt, melly ben mikor íszel, örökké ílsz, melly az mennyből szállá, halálra mene. Az ki teremt tiged, meg vált, örök íletet es ád Ez szent által, nincs több bizodalmad azírt. Ennek azírt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel, Ennek mindenkor tígy igaz áldozatot. Tigedet ez hozzá víszen, s nem hágy, mikor így mond: Bódogok, eljövetek, vesszetek el, gonoszok. (Érdemes megfigyelni, hogy Sylvester párverseiben nemcsak a pentameter, hanem a he­xameter metszete is ép.) Verstani felfedezéséről így számolt be pártfogójának, Nádasdy Tamásnak: Néhány évvel ezelőtt még szemünkre vetették a többi nemzetek, hogy bár az oroszoknak is van evangéliumuk a maguk nyelvén, a magyaroknak nincsen. Ám ez­Olasz reneszánsz tokok, valószínűleg írószerek hordozására (a, b), irattartó (c), könyvtok (d). (Bőrrel bevont fa és fém. XV. sz. vége. IM Kisgyűjteményi Oszt. 4858/A, B.; 4861.; 4859/A, B.; 4874.) 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom