Horváth Iván - Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550–1750) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1986)

A barokk

Sodronying Zrínyi Miklós fegyvertárából. (Török szegecselt gyűrűkből szőve. Testh. 850 mm, ujja h. 960 mm. MNM Fegyvertár 57.6352.) Az eposzban kifejeződő mély vallásosság, mint Király Erzsébet rámutat, ugyanezzel a heroizmussal függ össze: „A Feszületre című költemény és a Szigeti veszedelem több helye (a II. éneken kívül főleg a XIV.) bizonyítja, hogy Zrínyinél mély megrendülés forrása és szilárd hitbéli-morális elem az Isten-ember hősi szenvedése és szintén heroikus jellegű irgalmassága. 'Bajt víttál, harcoltál halállal vitézül' — szól a Feszületre Krisztusához. Miért vitézül? Nemcsak azért, mert tudta vállalni a rettenetes halált, hanem mert égi hatalmát 'főttig letette' (ugyanezt emeli ki az eposz XIV. éneke 32. strófájában is: '. . .az ki égben hagyta istenségét, / S az földön fölvette embernek személyét.. .'), tehát önként lemondott azokról az isteni attribútumokról, amelyek révén megszabadulhatott volna a szenvedéstől. A költő A török áfium híres helyén íqa: 'Isten a hazámhoz való szeretetet reám tette', s ő az ezzel járó küzdelmet, sőt halált nemcsak elviselni volt kész, hanem óhajtotta is: 'Míg élek, harcolok az ottomán hóddal, / Vígan buríttatom hazám hamujával.' " Balassihoz hasonlóan Zrínyi is kötetbe szerkesztette verseit, sőt, ez a kötet nyomtatásban meg is jelent. Az utolsó idézet a munka záródarabjából való, a Peroratióból ('berekesztés'): Véghöz vittem immár nagy hírű munkámat, Mellyet irigy üdő, sem tűz el nem bonthat, Sem az ég haragja, sem vas el nem ronthat, Sem az nagy ellenség, irigység nem árthat. És mikor az a nap el jün, melly testemen Csak ura lkod hátik, fogyjon el éltemen Hatalma, magamnak ugyan nagyobb részem Hordoztatik széllel az magas egeken. 36