Horváth Iván - Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550–1750) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1986)

A barokk

Idézhetnénk az egyetem-alapító (1635) Pázmánytól is tudományos művet vagy idézhetnénk erkölcstanító prédikációiból (Kosztolányi valószínűleg ez utóbbiak alapján tartotta Pázmányt irodalomtörténetünk legnagyobb stilisztájának). Számos egyetemi tankönyvet is írt; Zrínyi nevelését ő irányította. írásmódja mégis alighanem vitairataiban volt a legremekebb. íme, mutatóba néhány mondat a Csepregi mesterség előszavából: Annakokáért az Úr Istennek Szent Lelkét segítségül hiván, hogy világossan és jó renddel szóljunk mindenekrül: Elsőben is arrúl tudósítom az keresztyén olvasót, hogy az minémü szitkokat, bizonyság nélkül való hívságos káromlásokat és az kőszegi kufárok tárházából vött trágár rágalmazásokat elegyítnek írásokban az szájatátott prédikátorok, azokat, mint láncra vetett kuvasz ugatásokat, fül mellől bocsátom: sőt meg is bocsátom; bocsássa meg az Isten is. Magát gyalázza, ki bizonyság nélkül mást rágalmaz; sokan rágták az mi botunk végét, de fogok tört benne. S két mondat a Setét hajnalcsillag után büjdosó lutheristák vezetőjének utószavából: Azért ne menjetek, édes magyarim, oktalanul, mint a szarvon kötött marha, az örök kárhozatnak mészárszékibe. Ne higyjetek vakul a nyelves prédikátoroknak: nyissátok fel szemeteket; lelketekre vigyázzatok: mert bizony veremre visznek bennetek az új tanítók. Zrínyi Miklós Ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden? hogy senkinek ne keseredjék meg szive romlásodon? hogy senki utolsó, halállal való küszködéseden egy bíztató szót ne mondjon? Egyedül legyek-e én őrállód, vigyázod, ki megjelentsem veszedelmedet? Nehéz ugyan ez a hivatal nekem, de ha az Isten a hazámhoz való szeretetet reám tette, ímé kiáltok, ímé üvöltök: hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tüz! (A török áfium ellen való orvosság) Zrínyi Miklós (1620—1664) a török ellenes háborúhoz korszerű hadsereget, s evégett korszerű nemzeti királyságot akart, s abban magának jelentős szerepet szánt. Századának nemcsak legnagyobb költője, de legnagyobb formátumú államférfija és hadvezére is ő volt. Költészetével politikáját, politikájának lángjával költészetét szolgálta. Arany János figyelte meg, hogy Zrínyi főművéből, a Szigeti veszedelemből „nem hiányzik a fordulat, melyről Aristoteles tanít: 'a mely nagyságban, egymás után történvén (azaz egymásból folyván) az események, átmenet van szerencséből szerencsétlenségre, vagy viszont, az a (cselekvényi) nagyság kellő határa.' — Ez átmenet Zrínyinél is megvan, és pedig bal szerencséről jobbra." Szörényi László így magyarázza a Szigeti veszedelem e költészettani sajátságának politikai korszerűségét: ,,Ez a felfogás a legnagyobb mértékben korszerű és szükségszerű akkor, ha Zrínyi politikai tudásával és éleselméjűségével vesszük szemügyre a korabeli Magyarország helyzetét és lehetőségeit. A teljes nyomorúság, a pusztulást jósló széthullás kellős közepén szükségszerűen megnő az egyéni önfeláldozás, a mártírokéhoz hasonló heroizmus szerepe Zrínyi önmagára vonatkoztatott gondolkodásában, élettervében is. Ezt vetíti vissza dédapja figurájában, akinek tetteit fiatalsága óta lelkes megjegyzésekkel kísérte könyveinek margóján." 34