Horváth Iván - Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550–1750) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1986)

A reneszánsz

Balassi Bálint A magyar reneszánsz első, még latin nyelvű irodalmi termést hozó nagy korszaka után mintegy száz esztendővel, Balassi Bálinttal (1554—1594) következett el a magyar nyelvű reneszánsz virágkora. A történeti szempontból oly eseménydús XVI. század szellemileg sem volt sivár. Balassi például protestáns szellemben nevelkedett, majd színleg katolizált, valójában pedig a felekezet fölötti vallásosság hívéül szegődött. A sok hagyományhoz kapcsolódó költő műveit ugyanakkor az antikvitás reneszánsza, a platonizmus is jellemzi. íme, e kései, már katolikus korszakában íródott könyörgésében protestáns platonizmus van jelen: Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr! Bujdosó elmémet, ódd bútul szivemet, kit sok kín fúr! Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére, Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére! Nem kicsiny munkával, fiad halálával váltottál meg, Kinek érdeméért most is szükségemet teljesíts meg! Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való, Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló. Jó voltod változást, gazdagságod fogyást ereszthet-é? Engem, te szolgádat, mint régen sokakat, ébreszthet-é? Nem kell kételkednem, sőt jót reménlenem igéd szerint, Megadod kedvessen, mit ígérsz kegy essen hitem szerint, Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját, Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát, Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül, Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván bú s kin nélkül! A szimmetrikus szerkezetű költemény első két szakában az Istentől elszakadt lélek a földi élet, a test börtönében sínylődik, isteni eredetét csaknem elfelejtette, „ébresztésre" vár; az utolsó kettőben a platonikus ascensio, [a léleknek eredeti helyére, Istenhez való visszaemelkedése] mint a halál után már reális távlat, mint valóban óhajtható cél jelenik meg. Mi dinamizálja a verset, mi nyitja meg e távlatot? A középső két szakasz gondolatai semmiképp: ott épp a bizonytalanság fogalmazódik meg: az ember bűne túl súlyos ahhoz, semhogy az Isten végtelen irgalmasságába vetett hite meg ne rendüljön. A felemelkedés hajtóereje a harmadik és a hatodik strófában megfogalmazott két legalapvetőbb protestáns hittétel. Ott a költő valóban először az egyedüli közbenjáróra, a kínszenvedő és ezáltal máris üdvözítő Jézusra, másodszor a hit általi megigazulás tételére hivatkozik. 20