A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Vattay

GERGELY ÁGNES / MIELŐTT PILINSZKY JÁNOS / IMITÁCIÓ CHRISTI VATTA

Y ELEMERNEK Régóta mondom: nem szeretet kell az embernek, hanem kímélet. A kímélet még nincs fölírva egy hit zászlajára sem. Életünkbe minduntalan beleszól a bűn s a bűnbocsánatárus; kis cédulákon ül a hála, amiért valaki megsegített vagy mert előre megmondott valamit — függések keresztfolyosói közt levegő után kapkodunk, holott a tért kellene megtisztítani a sűrűsödő időszennyezés gombáitól, még mielőtt őket is megszeretjük. Hogy ki a szent, legalábbis egy pillanatra? Szent például egy bujkáló gyilkos, amikor tettét fölfedik és elcsípik őt. Ebben a pillanatban mindenki szemében, és elsőként saját maga előtt, csak gyilkos. És ez képtelenség. Ebben a pillanatban az egész univerzum mellette szól, és térden áll. Egyszóval: tehetetlen. ELEMÉR ÚTSZÉLI KERESZTJEI ALÁ: JÁNOS 1976 OKTÓBER IGEN, A LOMB Igen, a lomb ragyog, a lomb tovább ragyog, és te úgy függsz e televény előterében, akár egy gyümölcs. Holott ember vagy, holott ember voltál, útszéli Isten. ELEMERNEK NAGYON-NAGY SZERETETTEL, BARÁTSÁGGAL JANCSI. HISZEN ÚTSZÉLI KERESZTED VOLT ENNEK A RÖVID VERSNEK AZ IHLETŐJE. AMÍG A MAG MEG NEM HAL... Csak a mag halála szökken szárba és hoz termést. Eletünkre és munkánkra egyaránt érvényes törvény ez. Ahogy a földműves munkájával és odaadásával „belehal" és „beletestesül" a kenyérbe, a művészi munka se éri be kevesebbel. Minden valódi mű élet és halál evangéliumi szimbiózisában születik, amit más szóval ihletnek nevezhetünk. Egyedül az, hogy a művész igenis belehal művébe, adhat egyfajta titokzatos életet munkájának. SÁRVÁR, 1979.