A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Nemes Lampérth

1891. szeptember 13-án született Budapesten. 1910-1912 Az Iparművészeti Iskolában és a Képzőművészeti Főiskolán tanul. 1910 novemberében a Művészház zsiirimentes kiállításán szerepel. 1911 nyarán a nagybányai festőiskolában dolgozik. Ősszel megalkotja Önarckép c. olajfestményét. Ezen jelenik meg először jellegzetes sávozó festésmódja. Baráti kapcsolatba kerül a Szépművészeti Múzeumban dolgozó Pogány Kálmánnal, Petrovics Elekkel, később Wilde Jánossal és Hoffmann Edittel. 1912 első felében a Városliget részleteit és az Epreskertet ábrázoló grafikákat készít, megfesti Városliget c. olajképét. Ősszel felvidéki útján újabb tájrajz-sorozatot hoz létre. Decemberben elhunyt apja emlékére megalkotja Ravatal c. olajfestményét. 1913 tavaszán Párizsba utazik. A Szajna-hidakat ábrázoló tusrajz-sorozatán dolgozik, majd aktrajz-sorozatot készít. Portrét rajzol Pogány Kálmánról és Gáborvigh Istvánról. 1914 A világháború kitörésekor hazatér, és bevonul katonának. 1915 elején a galíciai fronton kétszer megsebesül. Újabb sebesülését követően Budapestre szállítják. Depresszió gyötri. 1916 Kezdődő idegbaját leküzdve megalkotja két aktfestményét, valamint a Lámpás csendélet és a Virágcsendélet könyvekkel c. olajképét. A Nemzeti Szalonban a Fiatalok csoportkiállításán két olajfestménye és hat tusrajza szerepel. Kapcsolatba kerül a Vasárnapi Kör több tagjával. Eljár előadásaikra, portrét készít Mannheim Károlyról és Häuser Arnoldról. Megismerkedik Kassák Lajossal, csatlakozik a magyar aktivisták mozgalmához. A Ma 1916 decemberi számában három tusrajzának reprodukciója jelenik meg. 1917 Megfesti a Tabán és a Gellérthegy részleteit ábrázoló olajképeit. Júniusban a Nemzeti Szalonban a Fiatalok újabb csoportkiállításán bemutatja a Városligetet, a Ravatalt, aktfestményeit, csendéleteit. Augusztusban néhány hetet Kolozsváron tölt. Megalkotja kolozsvári tusfestmény-sorozatát. Szeptemberben portrét rajzol Kassák Lajosról és Mácza Jánosról. 1918 Újabb tusképein alkalmazni kezdi a barna tust. Szeptemberben Kassák a Ma (III.) demonstratív kiállításán három olajfestménnyel szerepelteti. 1919 A Tanácsköztársaság idején a Proletár Képzőművészeti Műhely festészeti szakosztályának tanára. A Művészeti Direktórium több képét megvásárolja. Kmetty Jánossal együtt toborzóplakátot készít. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsen át Berlinbe megy. 1920 októberében a berlini Gurlitt galériában Moholy Nagy Lászlóval, Walter Dexellel és Ralf Voltmerrel rendezett közös tárlaton kiállítja Berlinben készített 18 nagyméretű tusfestményét, melyekben újrafogalmazta korábbi munkáit. Gustav Ekström svéd műgyűjtő a kiállított anyag egy részét megvásárolja, és meghívja a festőt Stockholm melletti kastélyába. Nemes Lampérth október végén Svédországba utazik, ám súlyosbodó idegbaja miatt decemberben Berlinen át hazatér Budapestre. 1921 Barátai az angyalföldi elmegyógyintézetben helyezik el. 1922 februárjától újra dolgozik. Ősszel állapota ismét súlyosra fordul; az egyetemi klinikára, majd a lipótmezei elmegyógyintézetbe szállítják. 1923 májusában a sátoraljaújhelyi közkórház elmeosztályára viszik. Csontvelőgyulladás és tüdövész támadja meg. 1924. május 19-én meghal. Testét jeltelen sírba dobják. 1926 A Képzőművészek Új Társasága emlékkiállítást tervez. A tárlat megrendezésére azonban nem kerül sor. 1948 A Fővárosi Népművelési Központ kiállítást rendez müveiből. 1961 A Magyar Nemzeti Galéria A Nyolcak és aktivisták c. grafikai tárlatán 8 műve szerepel. 1963 Gyűjteményes emlékkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. 1965 A székesfehérvári István Király Múzeum A nyolcak és aktivisták c. tárlatán 12 művét állítják ki. 1967 Megjelenik Molnár Zsuzsa Nemes Lampérth c. könyve. 1979-1982 A Nyolcak és az aktivisták cimű kiállítás keretében müvei eljutnak St. Étienne-be, Londonba, Rómába, Genovába, Párizsba, Helsinkibe, Stockholmba, Göteborgba. Ugyanezt a tárlatot bemutatják Budapesten a Nemzeti Galériában is. 1984 Budapesten megjelenik Mezei Ottó Nemes Lampérth albuma. Emlékkiállítás a Kassák Emlékmúzeumban. 1891 Am 13. September wurde Nemes Lampérth in Budapest geboren. 1910-1912 Besuch der Höheren Kunstgewerbeschule, Studium an der Hochschule der Bildenden Künste in Budapest. 1910 An der Gruppenausstellung der jungen Küstler im Haus der Kunst tritt er als fertiger Künstler vor die Öffentlichkeit. 1911 Im Sommer arbeitet er in der Malerschule von Nagybánya. Im Herbst sein Selbstporträt. Enge Verbindung mit den Mitarbeitern des Museums der Schönen Künste in Budapest, Kálmán Pogány, Elek Petrovics, János Wilde. 1912 Graphiken und Ölgemälde mit den Motiven des Budapester Stadtwäldchens. Im Herbst Serie der Tuschzeichnungen mit Landschaftdetails in Trencsén-Teplic (heute Tschechoslovakei). Im Dezember, nach dem Tod des Vaters das erste Meisterwerk: die Bahre. 1913 Aufenthalt vorwiegend in Paris. Er kann die Ereignisse der Fauves und des Kubismus aus nächster Nähe betrachten. Seine Pariser Graphiken: Seine-Brücke-Serie, Frauenakte, Männerporträts. 1914 Nach dem Ausbruch des Weltkrieges wieder in Budapest. Militärdienst. 1915 Verwundung an der Front in Galizien. Aufenthalt in der Provinzstadt Kaposvár und in Budapest. Depression, Nervenbeschwerden. 1916 Ölgemälde: Frauenakte, Stilleben. Teilnahme an der Austeilung der jungen Künstler im Budapester Nemzeti Szalon. Verbindung mit der sich um Béla Balázs und Georg Lukács gruppierenden Gesellschaft, Porträts von Karl Mannheim und Arnold Hauser. Bekanntschaft mit Lajos Kassák, der Schlüsselfigur der ungarischen Avantgarde, Anschluss an die Bewegung der ungarischen Aktivisten. In der aktivistischen Zeitschrift „Ma" veröffentlich Kassák einige seiner Tuschzeichnungen. 1917 Entstehen seiner „Tabán- und Gellérthegy-Ölbilder". Im Juni Teilnahme an der Gruppenausstellung der jungen Künstler im Nemzeti Szalon. Im August Aufenthalt in Klausenburg (heute Cluj-Napoca, Rumänien), Tuschgemälde mit den Ansichten der Stadt. Im September Porträts von Lajos Kassák und János Mácza, dem Dramatiker der „Ma"Bewegung. 19181m September stellt Kassák drei seiner Ölgemälde an der durch die „Ma" veranstalteten demonstrativen Ausstellung zur Schau. Neuere Landschaftsbilder mit brauner Tusche. 1919 Zur Zeit der ungarischen Räterepublik wird er zum Professor der Proletarlehrwerkstatt ernannt. Manche seiner Bilder kauft das Direktorium für Kunst an. Ein Werbeplakat schafft er gemeinsam mit János Kmetty. Nach dem Zusammenbruch der Räterepublik fährt er über Wien nach Berlin. 1920 Im Oktober stellt er bei Fritz Gurlitt (Berlin W Postdamer Gasse 113) im Rahmen einer Gruppenausstellung in Gemeinschaft mit Moholy Nagy, Walter Dexel und Ralf Voltmer 19 seiner neueren Arbeiten zur Schau, mit denen er die totale und grossangelegte Lösung seiner früheren Landschaftsprobleme schafft. Ein schwedischer Kunstsammler, Gustav Ekström kauft sechs Bilder vom dem ausgestellten Material, und lädt sich ihn nach Stockholm ein. Lampérth verweilt einige Monate in Stockholm, dann kehrt er mit erschöpften Nerven über Berlin und Wien nach Budapest zurück. 1921 Aufenthalt in der Nervenheilanstalt in Angyalföld. 1922 In den Pausen in seiner Krankheit Männer- und Frauenporträts, als letzte Botschaft des sich über die inneren Leiden erhebenden Künstlers. 1923 Aufenthalt in der Nervenheilanstalt in der Provinzstadt Sátoraljaújhely. 1924 Am 19. Mai stirbt er an Lungentuberkulose. 1948 Gedänkdausstellung in dem Budapester Volksbildungsinstitut. 1961 Sechs seiner Graphiken an der Gruppenausstellung „Die Achten und Aktivisten" in der Budapester Nationalgalerie. 1963 Die Ausstellung des Gesamtwerkes in der Budapester Nationalgalerie. 1965 An der Gruppenausstellung „Die Achten und die Aktivisten" im Stuhlweisenburger Museum stellt man 12 Werke von Lampérth zur Schau. 1979-1982 Seine Werke werden im Rahmen der Gruppenausstellung „Die Achten und die Aktivisten" in St. Étienne, London, Rom, Paris, Helsinki, Stockholm, Göteborg ausgestellt. Dieselbe Ausstellung in der Budapester Nationalgalerie. 1984 In Budapest erscheint das Nemes Lampérth-Album von Ottó Mezei. Retrospektivausstellung im Budapester Kassák Museum. A címlapon: Önarckép, 1920. A Ma 1916. decemberi számának címlapja. Női akt, 1914. Pogány Kálmán portréja, 1914.