A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Vattay

Vattay fotóművészete nem modern abban az értelemben, ahogy a modernséget sarkosan, kegyetlenül affektálni szokták; ő „csak" objektív, tágas és szabad. Egyszerűsége nem lefosztott eszköztelenség, hanem észrevétlen, mint a vadszőlőlevél, a rohadó ajtósarok, a „titokzatos tűzoltókocsi". Az igazán szépet nem elég megpillantani, bevonni egy látómezőbe és meglesni s talán — kétes eredmény — többé tenni a dolgot, mint ami, amennyi; az igazán szépet szeretni, szolgálni kell. S ha áll az, hogy a hitben személyes közünk van a teremtéshez, akkor Vattay Elemér fotóművészetét méltán mondhatjuk „fotó-liturgiának". VASADI PÉTER A MŰGYŰJTŐ Vattay 1960-ban kezdett képzőművészeti alkotásokat gyűjteni. Az avantgárd szellemű — hivatalos terminológiával: „modernista" — képzőművészet félreállítottságával, a műkereskedelem állami monopóliumával magyarázható, hogy Vattay képzőművész barátai egy-egy festményben vagy grafikában nem pénzzé tehető műtárgyat láttak, hanem saját művészi létezésüket, a hivatalos elvárásokkal való szembefordulásukat, emberi és művészi függetlenségüket megtestesítő dokumentumot. E sajátos helyzettel magyarázható a műtárgyaknak ma már szinte elképzelhetetlen mennyiségben és könnyedséggel történő, adás-vétel nélküli elszármazása műteremből másik műterembe vagy éppen polgári lakásba. Az alkalmazkodni, megalkudni nem akarókat körülvevő ellenséges légkörben megnőtt a barátság és a baráti gesztusok értéke. Például a hozzáértéssel és szeretettel végzett fényképészi munkáé. Vattay ráadásul nemcsak kitűnő fényképész volt, hanem szeretetre méltó ember is. Műtárgyfelvételeit, portréfotóit képzőművész barátai festményekkel, grafikákkal, szobrokkal, érmekkel viszonozták. Vattay Bálint Endre számára fényképezett legtöbbet. Munkakapcsolatnak lehet nevezni azt a viszonyt, ami közöttük létrejött. Az olajfestést orvosai tanácsára abbahagyó Bálint a kollázsokhoz szükséges fotókat éveken át Vattayval készíttette. Igy Bálint utolsó korszakának legtöbb alkotásán ott van a fotográfus Vattay kezenyoma is. Vattay a képzőművész barátok alkotásai közül maga választhatott. Választásait modern ízlés, biztos kvalitásérzék és egy emelkedettnek nevezhető lelkiség jellemezte. Azt a művészi értékrendet, amely a rohamosan gyarapodó gyűjteményben szinte kezdettől fogva megtestesült, az idő messzemenően igazolta. Az emelkedett lelkiség pedig újra eszmények után vágyakozó korunkban a fölfedezés — vagy az újra fölfedezés — élményével hat. Avantgárd és kétezer éves erkölcsi örökség egymást erősítve van jelen ebben a létrehozója nyitott szellemét és hitét egyszerre érzékeltető gyűjteményben. A művek alkotói közül Ferenczy Béni, Kassák Lajos. Paizs-Goebel Jenő, Bene Géza, Vajda Lajos, Bolmányi Ferenc képviselik az időben tőlünk távolabbi nemzedékeket. A legutóbbi évtizedek művészete Kondor Béla, Korniss Dezső. Bálint Endre, Vajda Júlia, Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Ország Lili, Illés Árpád, Gyarmathy Tihamér, illetve a náluk fiatalabb Boromisza Zsolt, Fajó János, Haraszty István, Keserű Ilona, Schéner Mihály, Tót Endre és Váli Dezső művei révén van jelen. E művek többsége alkotójuk életművének reprezentáns darabja. Vattay az emléktárgyaknak kijáró megbecsüléssel őrzi a kisebb értékű munkákat is, közöttük például azt a Masereelgrafikát, amit Lukács Györgytől kapott. Családi ereklyének számít az a miniatűr rézkarc, amit Kondor Béla Vattayék esküvőjére készített. Gyűjti Vattay a képzőművész- és íróbarátok kéziratait is. Gyermekkori barátja, Latinovits Zoltán Ködszurkáló című könyvének gépírásos példánya, Dutka Ákos, Kassák Lajos, Toldalagi Pál és Pilinszky János verskéziratai ugyanolyan kincsek számára, mint a képzőművészeti alkotások. CSAPLÁR FERENC