A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Legkedvesebb képem

Másnap bevetettem magam a Szépművészeti Múzeum Könyvtárába. Nem kellett sokáig keresgélnem. Ráakadtam Csók István 1914. évi, műcsarnoki kiállításának katalógusára, amelyben találtam egy Magdolna című képet. „Vészi József tulajdona" - írta a katalógus. Este telefonáltam barátomnak: - Kérlek, menj el újra a galériába, és nézd meg gondosan a képet. Ha találsz rajta egy nevet, Vészi József, azonnal vedd meg. Másnap már jött is a válasz: - Öregem! Hát te ezt honnan tudtad? A festmény bal felső sarkában kissé megfakulva, de jól olvasható: „Vészi József kollégámnak Csók I." Rövidesen személyesen is találkoztam a festménnyel. Nem csalódtam benne. Most szobám falán függ. Barátom pedig hirdeti, hogy én értek a világon a legjobban a képekhez. FORGÁCS SÁNDOR CZIMRA GYULA (1901-1966) Szobabelső /1959 olaj, papír - 350x280 mm - J.j.l.: Czimra 959 Czimra Gyulával 1963 körül ismerkedtem meg, bár képeit már korábban is láttam Rákosligeten, a Tóth Tibor festőművész által rendezett Rákos-menti képzőművészeti kiállításon. Képeinek újszerűsége, stílusának egyéni jellege annyira megragadott, hogy a rendezőt megkértem, ismertessen meg ezzel a - festői világa szerint fiatal művésszel. Elképzelhető meglepetésem, amikor később a képek alkotójában egy nálam húsz évvel idősebb, akkor hatvan év körüli festőt ismertem meg. Barátságom a „Rákos-hegyi remetével" haláláig tartott. Ez alatt némileg sikerült áttörni az őt övező hallgatást. Képei megvásárlását segítettem elő, bábáskodtam első hazai kiállításának előkészítésében. Mire az a Fényes Adolf Teremben létrejött, a művész hamvai már fél éve nyugodtak az Új Köztemetőben. Időrendben Kassák Lajos kiállítását előzte meg tárlata, melynek bezárásakor a művész özvegye, Eta asszony felhatalmazott, válasszak egy képet a tárlat anyagából - barátságunk emlékére. Gondolkodás nélkül a Szobabelső című olajfestményt választottam, mely - szerintem - a legjobban képviseli Czimra Gyula árnyékmentes, derűs világát, a megfestett „nagy semmi" mögötti tiszta, pózmentes emberségét. Soós IMRE Czimra Gyula: Szobabelső /1959 CZÓBEL BÉLA (1883-1976) Gros Rouvre / 1926 olaj, vászon - 54x81 cm - J.b.l.: Czóbel Miután Czóbel Béla a húszas évek közepén visszatelepedett Párizsba, egy ideig gyakran dolgozott a fővárostól félszáz kilométerre fekvő Gros Rouvre-ban. Az akkoriban még önálló közigazgatási egységnek számító településre nyilván párizsi művészbarátai hívták fel Czóbel figyelmét, akik maguk is ki-kijártak oda festeni. Czóbelnek több Gros Rouvre-ban készült festménye és grafikája is fennmaradt, a most kiállított vászna pedig szinte azon nyomban Kellermann Dezsőhöz került, és egészen a kilencvenes évekig a Kellermann-család tulajdonában maradt. Eddig csupán egyszer volt kiállítva Magyarországon, mégpedig Czóbel műcsarnoki gyűjteményes tárlatán. Kellermann Dezső nemcsak galériása, hanem közeli barátja és mecénása volt Czóbelnek. Igaz, a Kecskemétről elszármazott műkereskedő rajta kívül is több magyar művésszel volt kapcsolatban az első világháború előtt és után egyaránt: fia visszaemlékezése szerint megfordult párizsi lakásukban például Kosztolányi Dezső, sőt korábban még Ady Endre is. A fiú, a ma már kilencven év körüli, szellemileg-fizikailag teljesen friss Michel Kellermann egyébiránt maga is haláláig baráti viszonyt ápolt Czóbellel. Nagyra becsüli őt még napjainkban is: igaz a művészetben Michel Kellermann számára azért a legnagyobb szerelem André Derain - ő állította össze évtizedek munkájával a nagy posztimpresszionista festő mindmáig legteljesebb, három vaskos kötetben feldolgozott életmű-katalógusát. Michel Kellermann a világ legkedvesebb idős úriembere, akihez közös ismerősök révén jutottunk el Párizsban. Czóbelnek nála nagyobb értője és propagátora talán soha nem volt, és könnyen lehet, hogy már nem is lesz Franciaországban. SZÉCSÉNYI ZSUZSA DEÁK-ÉBNER LAJOS (1850-1934) Hungária / 1896 olaj, vászon - 125x90 cm - J.j.l.: Ébner Lajos A mester a 19. század végén főleg Szolnokon festett zsánerképeiről, a paraszti élet minden elemét színesen ábrázoló műveiről híres. Magabiztos festői tudását Münchenben és főleg Párizsban szerezte meg. Hungária című historikus alkotása a millenium évére készült, s teljesen elüt attól, amit Deák-Ébnertől megszoktunk. A mester dús fantáziával jeleníti meg az ezer éves Magyarország szimbólumait. A kép gyönyörű korabeli keretben van. Korábban családunk egyáltalán nem érdeklődött az ilyen típusú történeti festészet iránt. A BÁV 74. művészeti képaukcióján 1987. november 28-án azonban kikiáltási áron birtokunkba került a nagy méretű, tetszetős festmény, melyet egyébként az árverés vékony, sárga katalógusa reprodukcióban is közölt. A festmény 1989-től másfél évet töltött külföldön a Golden Age kiállítás anyagának egyik reprezentáns darabjaként, s a hasonló című díszes album 46. lapján reprodukciója is szerepel. GÖMÖR IVÁN DELAUNAY, SONIA (1885-1970) [Kompozíció] /1963 papír, próbanyomat - 465x325 mm J.j.l.: Sonia Delaunay 1963 à Mr et Madame Gabor Pan Apám, Mezei Pán Imre 1957-ben, ötvenhárom éves korában jutott el életében először Párizsba. Úgy tervezte, két hónapig marad. De nem jött vissza többé. Ott maradt 1972-ben bekövetkezett haláláig. Feleségem és én 1964-ben kaptunk először útlevelet. Természetesen Párizsba utaztunk. Látogatásunk idején apámnak már számos kapcsolata volt az ott élő festőkkel. A két régi barát, Doucet és Corneille - őket még Budapestről, az Európai Iskola működésének idejéből ismerte meghívtak bennünket műtermükbe. Másokhoz is ellátogathattunk. Például René Bartholóhoz és feleségéhez, Lourdes Castróhoz. Hogy az akkor még fiatal házaspárral azóta mi történt, nem tudom. Sonia Delaunay, a nagy öreg is meghívott bennünket. 1910ben lett Robert Delaunay felesége, művésztársa. Délután ötre voltunk hivatalosak hozzá. Öt előtt öt perccel ott álltunk az ajtó