A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Kassák Óbudán

Kassák a Bécsi úti lakás ablakában / Heimer Jenő felvétele, 1965 k. szerint a festő Gadányi Jenő, a szobrász Szandai Sándor, a színész Ladomerszky Margit, a zeneszerző Angyal László, az író Remenyik Zsigmond és Simon Andor, az esztéta Pán Imre, az irodalomtörténész Komlós Aladár, az előadóművész Palotai Erzsi, továbbá fiatal kutatók, kritikusok voltak. Az első külföldi vendégek egyikeként az 1916-ban létrejött dada-mozgalom egykori vezéralakja, a román-francia Tristan Tzara töltött 1956. október elején éjszakába nyúló estét Kassákék lakásán. Megkeresték Kassákot az Óbudán élő képzőművészek, írók is. E találkozások eredményeként 1957 októberében részt vett az Óbudai Alkotóművészek Körének bemutatkozó tárlatán. Örömmel szerepelt könyveivel, kézirataival az Óbudai Irodalom- és Filmbarátok Köre által 1963 májusában rendezett Óbuda az irodalomban című kiállításon. 1964 őszén a helyi kulturális intézmények, szervezetek újabb fölkérésére kéziratot adott az Óbuda az irodalomban címmel tervezett antológiához. A Néhány prózai szó Óbudáról című írás vallomás arról, mit jelentett számára ez a városrész. Érdemes a teljes szöveget idéznünk: „Tíz éve élek Óbudán. Azelőtt jóformán csak annyit tudtam róla, amennyit Krúdy Gyula írásaiban olvastam erről a különös városnegyedről. Ma békés otthonom a Hármashatárhegy lábánál, a bécsi országút partján. Kertünk vége a hegyre kapaszkodik, kapunktól nem messze folyik a Duna, ahova horgászni járok. Ennyi éppen elég nekem, hogy békésen dolgozhassak, és barátaimnak úgy beszéljek a tájról, mint igazi bennszülött. Igaz, hogy ma már kevesebb a romantikája, mint Krúdy idejében volt, de sok mindenért kárpótol engem a sűrű építkezés biztató látványa, a gondozott parkok, ahol gyerekcsapatok hintáznak, labdát rúgnak, és a legkisebbek gondtalanul homokoznak. Nem irigykedem Pestre, ez a szűkebb világ megnyugtatóbb a számomra. Örülök neki, hogy megépítették a Malomtó bisztrót. Nincs jazz, nincsenek »huligánok«, a déli órákban magamra hagyottan dolgozhatom valamelyik sarokasztalnál. Itt születik meg legtöbb költeményem, itt keresnek fel barátaim, hogy elvitatkozzunk a világ dolgairól. Ezen a se falu, se város földdarabon szeretnék maradni életem végéig." A Bécsi út 98. szám alatti lakás ekkor már évek óta a magyar kulturális élet fontos helyszíne volt. Hazai és külföldi írók, képzőművészek, irodalom- és művészettörténészek, múzeumi szakemberek, műgyűjtők és művészetbarátok, zenészek és színészek, pályakezdő költők és festők, régebbi és újabb barátok, az absztrakt festő műveire kíváncsi művelődéspolitikusok jártak fel Kassákhoz beszélgetni, vitatkozni, hazai és külföldi kiállítások és kiadványok ügyeit intézni, terveket, vállalkozásokat megbeszélni, tanácsot kérni, régebbi eseményekről információkat gyűjteni. A látogatók között volt több kiváló fotográfus is, hogy évforduló vagy egyéb esemény alkalmából, vagy akárcsak érdeklődésük, tiszteletük jeléül megörökítsék a házigazdát és otthoni környezetét. Az Óbudán töltött csaknem tizenhárom év jelentőségét mindennél meggyőzőbben az ekkor és itt létrejött művek sokasága bizonyítja. Itt született meg többek között a Vagyonom és fegyvertáram, a Tölgyfa levelei, a Mesterek köszöntése és az Üljük körül az asztalt című verseskötet csaknem teljes anyaga, a Szénaboglya című napló, az izmusok történetét feldolgozó könyv, az élő és elhunyt hazai és külföldi pályatársakról írott cikkek, emlékezések sora, a kései kollázsok, absztrakt festmények és grafikák több száz darabból álló együttese. Ugyanakkor föltűnő, hogy óbudai ihletésű művet a Szénaboglya részletein kívül alig találni közöttük. Mindössze tucatnyi gyermekvers, a Reggeli séta, Együtt a ház népével, Építés, A mi Dunánk című költemény és az 1956-ban festett Kilátás az ablakból - Óbuda című olajkép tanúskodik a városrész alkotta környezet közvetlen hatásáról. Ennél fontosabb volt, mert folyamatos alkotómunkát tett lehetővé, sőt szinte állandó jelleggel inspirálóan hatott, a lakóhely nyújtotta harmonikus légkör: az élet teljességének napról-napra Kassák elé táruló látványa, a növények és állatok, a gyermekek és felnőttek, fiatalok és öregek természetes létezéséből, egymásért valóságából sugárzó szépség, a máshol zajló események zürzavarosságát, a napi politika kisszerűségét, kultúraellenességét feledtetni képes humánum. A lakóhely e különleges szerepét jelzi, hogy Kassák 1967 tavaszán, 80. születésnapja alkalmából Óbudáról mindenekelőtt a következőt tartotta szükségesnek kijelenteni: „szeretem csöndjét, békeséges embereit." Halála után művei révén végleg Óbudán maradt. Hagyatékának nagyobbik része 1976-ban az emlékének ápolására, műveinek bemutatására létrejött Kassák Múzeumba került, más részét Klára asszony a Bécsi úti lakásban őrizte, mely továbbra is, egészen 1986-ig, Klára asszony haláláig Kassák híveinek és tisztelőinek, hagyatéka gondozóinak találkozóhelye volt. 1977 júliusában emléktábla kerül a ház falára; az avató ünnepségen a festőművész Bálint Endre emlékezett a tíz éve elhunyt barátra és pályatársra. A márványtábla szövegét Klára asszony kérésére pár hónap múlva kiegészítették, hogy olvasható legyen, a ház egykori lakója nemcsak író volt, hanem képzőművész is. A táblára idézetként az utóéletet megjövendölő versrészlet került: „Szétosztottam magam és megbonthatatlan maradtam a kemény nyersanyaghoz hasonlóan." 1987-ben, a születésnapi centenárium alkalmából a tábla alatt ismét összejöttek, Kassák egykori barátai és pályatársai. A Bécsi úti lakás szerepét Klára asszony halála után teljes egészében az óbudai Kassák Múzeum vette át, ahol állandó kiállításon és évről évre rendezett új időszaki tárlatokon ismerkedhetnek meg a hazai és külföldi látogatók a modern magyar irodalom és képzőművészet utolsó lakhelyét tekintve óbudai illetőségű mesterének alkotásaival. CSAPLÁR FERENC