A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Legkedvesebb képem

Nádasdi Sárközy Elemér: Balatoni mólón /1934 gráfiáját. Sejtésem beigazolódott: Az építész egy, a weimari Bauhausban készült, sokszorosított munkáját tartottam a kezemben. Az igazi gyűjtőkhöz hasonlóan megpróbáltam minél többet megtudni Molnár kompozíciójáról. Felkutattam a korszakra vonatkozó szakirodalmat. A kézikönyvekben, az avantgárd művészeket bemutató kiállítások katalógusaiban szerepeltek a művész hasonló alkotásai. A sorozat egyes darabjai - Fiú légijátékszerrel, Szerelmespár a Haus am Hornnál (1923), Tanulmánytér (1924) - a pécsi Janus Pannonius Múzeum Modern Képtára gyűjteményében találhatók. Persze kíváncsi voltam arra is, milyen ára az ilyen lapoknak. Ebben Szekeres Anna, a Qualitas Galéria vezetője segített. Várakozásaimat felülmúlta az összeg: a külföldi aukciókon - hiszen itthon igen ritkán kerülnek elő ilyen nyomatok - 2000-2.500 márka körüli kezdőáron indították a hasonló alkotásokat. Molnár grafikai lapja - úgy tűnik - megérte az árát, s ezek után talán még inkább becsültem. 1994 áprilisától dolgozom a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályán. Ott került kezembe a húszas évek avantgárdjának alapvető katalógusa (Wechselwirkungen, Kassel, 1986), melyben Bajkay Éva cikkének illusztrációjaként megtaláltam az én Molnár-kompozíciómat is. Örömmel mutattam meg osztályvezetőmnek új szerzeményemet, aki jelentőségét csak megerősítette, hiszen magyar közgyűjteményben nem lévén, hasonló alkotást külföldi magántulajdonból kellett kölcsönözni az említett tárlatra. Ettől kezdve Molnár Farkas Gépember című rézkarca gyakori szereplője volt a következő esztendőkben rendezett kiállításoknak (Árkádiából Utópiába, Janus Pannonius Múzeum, 1997; Molnár Farkas-kiállítás, Kassák Múzeum, 1997). Ezt a példányt a későbbiekben több kiadványban is reprodukálták. A Gépember 2004 decemberétől a Magyar Nemzeti Galéria 20. századi állandó kiállításának grafikai anyagában volt látható. Remélem, a közeli vagy távoli jövőben helyét majd egy magyarországi közgyűjteményben találja meg. ZSÁKOVICS FERENC MOLNÁR VERA (1924) 100 trapéz /1975 tus, pauszpapír - 390x390 mm - J.j.l.: V. Molnár 76 Valószínűleg igaz az az állítás, hogy a képszerkesztés új axiomatikus elveinek fölépítésével és alkalmazásával Molnár Vera utóbbi néhány évtizedben kidolgozott redukcionizmusa a vizuális rendszerelmélet alapjaihoz jutott. A szigorú program végrehajtása voltaképpen egy nagyon tudatos etikai választás eredménye. A program lényege egy alapforma, a négyzet, illetve négyszög variálása. Mi történik a négyszöggel mint vizuális alapelemmel, ha különböző, de a topológiát megtartó transzformációkon esik át, és milyen vizuális hatásokat okoz ez? A négyzettel kapcsolatban megjegyzendő, hogy Molnár Vera egyik nagyon korai meghatározó élménye Albrecht Dürer Melankólia című alkotása, de ott is elsősorban a bűvös négyzet és aritmetikája. Dürer bűvös négyzetének különböző szórású Monte Carlo „megrázásával' Molnár Vera teljesen új vizuális objektumokat állított elő. Míg a 20. század geometrikus művészei jószerével alig tudták a Laplace-i determinizmust elhagyni, Molnár Vera strukturált sztochasztikus alkotásaival kilépett ebből a béklyóból, és valóban egy új világot teremtett. A művészet egy új, konkrét világát. Nehéz nem észrevenni a kínálkozó analógiát: Bolyai János a nem-euklidészi geometria új világát teremtette (fedezte fel?), Molnár Vera a strukturált-sztochasztikus művészet új világát teremtette meg (fedezte fel?). Valami olyasmit, ami teljesen új. Molnár Vera alkotói módszerét sokan követték, de egyikőjük sem olyan szisztematikusan, mint ő - döbbenetesen új konkrét esztétikai értékeket hozva így létre. A jelenleg Párizsban őrzött Szőllősi-Nagy-Nemes Gyűjteményben közel félszáz Molnár Vera-mű van. A 100 trapéz a korábbi munkák közül való, és a művész ajándékaként került 2004-ben a gyűjteménybe. SZŐLLŐSI-NAGY ANDRÁS - NEMES JUDITH