A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Molnár Farkas

szekciójának delegátusaként fokozatosan átvette Ligeti Pál szerepét, és maga köré gyűjtötte a Bauhaus-elveket Magyarországon is elterjeszteni kívánó fiatal építészeket. írásaikkal és kiállításaikkal kollégáik és a nagyközönség szociális érzékenységét élesztgették, a nemzetközi szervezet kongresszusain való részvételükkel a modern építészet külföldi nagy és kis mestereivel építettek ki hasznos kapcsolatokat. Az egyéni és közösségi szempontból is gyümölcsözőnek mutatkozó folyamatot azonban megakasztották a történelmi változások. 1938-ban a túl baloldalinak mutatkozó ClAM csoport az egyre inkább jobbra tolódó magyar közéletben az egzisztenciális előbbre jutás gátjává vált. Molnár ismét válaszút elé került. Korábbi mestere és pályatársa, Gropius és Breuer Marcel Hitler hatalomra jutását követően elhagyták Németországot, és előbb Angliában, majd az Egyesült Államokban próbáltak egzisztenciát teremteni. 1937-ben Molnár levélben kereste meg Gropiust, és tanácsát, burkoltan segítségét kérte a kivándorláshoz. Gropius, aki akkor még nem érezte magát igazán biztosan, kitérő választ adott. Nem hívta Molnárt, hanem a várható nehézségeket ecsetelte. Molnár ezek után úgy érezte, hogy Magyarországon keli biztos jövőt teremtenie családjának akkor is, ha ennek ára a magyarországi viszonyokhoz való alkalmazkodás. Első lépésként, hogy ballasztjától megszabaduljon, feloszlatta az évtizede maga által életre hívott CIAM-csoportot, majd az Országépítés című lapban megjelent cikkével nyíltan szakított addigi elveivel és korábbi barátaival.4 E két lépéssel életének ismét új szakaszához érkezett. Fokozatosan eltávolodott az addigi munkásságát meghatározó konstruktív funkcionalizmustól, saját kockaházaitól. 1938 után tervezett épületein feltűnnek olyan motívumok, amelyek teljesen idegenek korábbi munkáitól: az egykori Dormándy-villa (Budapest, XII., Gébics utca 9.) magas nyeregtetője, zsalugáteres félköríves ablakai, szegmensívű loggiái nem következnek szervesen korábbi munkáiból, inkább azt jelzik, hogy az építész saját formanyelvétől távolodva az egyre előrenyomuló „Heimatstyl"-hoz próbált igazodni. Ebben a korszakában érte el élete nagy szakmai kihívása, a Magyar Szentföld-templom tervezésére szóló megbízás. A feladat szokatlan és rendkívüli volta indokoltan lelkesíthette Molnárt. Huszonegy szentföldi zarándok-kápolna másolatát kellett egységes térkompozícióvá szerkesztenie. Molnár ovális központi tér köré szervezte a kápolnákat, magát a központi teret héjkupolával kívánta lefedni. A nagyszabású terv megvalósítása félbemaradt. Az építkezés 1942ben kezdődhetett, és Molnár 1945 januárjában bekövetkezett tragikus haláláig a kápolnák egy része készült csak el. (A háború után folytatott építkezés sem jutott el a befejezésig. A torzó, amely időközben a Fővárosi Levéltárnak adott otthont, ma is látható a Budapest, II., Heinrich István utca 3-5. sz. alatt.) Breuer Marcel, aki Molnárhoz hasonlóan szintén Pécsről indult a Bauhausba, és aki távozásáig kitartott Gropius mellett, Hitler hatalomra jutása után nem tudott Magyarországon működési lehetőséghez jutni, ezért Nyugatra kényszerült. A harmincas évek közepétől kezdve hol egyedül, hol Gropius munkatársaként fontos megbízatásokhoz és publikációkhoz jutott, és fokozatosan a világ vezető építészei közé került. Molnár - nem tehetségének korlátai miatt, nem saját elhatározásából, hanem a körülmények hatalmának engedelmeskedve - kikerült a nemzetközi áramlatból, és építészete ettől kezdve helyi jelentőségűvé vált. JEGYZETEK új építés 1. molnár farkas munkái 1923-1933. moholy-nagy L előszavávai. (a magyar műhely-szövetség könyvei) Bp. 1933. 2. Oskar Schlemmer - László Moholy-Nagy - Farkas Molnár: Die Bühne im Bauhaus, München, 1925. 3 új építés 1. molnár farkas munkái 1923-1933. 14. 4 Molnár Farkas: Modern építészet és magyar szellem. Országépítés. Világnézettudományi szemle. 1939. 2. 221-234. 26