A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Molnár Farkas

Gábor Eszter MOLNÁR FARKAS ÉPÍTÉSZ Amikor 1925-ben hazatért a weimari Bauhausból, Molnár Farkas életének meghatározó új szakaszához érkezett. Már több éves művészi, bizonyos értelemben építészi mun­kásság is állt mögötte, ám a magyarországi törvények sze­rint nem számított építésznek, nem tervezhetett. Bauhaus­beli tanulmányait itthon elismertetni nem volt lehetséges. Molnár logikus módon a legegyszerűbb és legésszerűbb megoldást választotta: 1919-ben megszakadt tanulmányait folytatandó ismét beiratkozott a Műszaki Egyetemre. 1924 végén a thüringiai politikai változások miatt a Bau­haus weimari tevékenysége lehetetlenné vált, és Gropius be­jelentette az iskola feloszlatását. Molnár nem követte a felkí­nált új lehetőséggel élve 1925-ben Dessauba költöző intéz­ményt, hanem hazatért Magyarországra. Döntése tudatos lé­pés volt az avantgárdtól a megállapodott polgári lét felé. Maga mögött hagyott egy nemzetközi intézményt, amely kora művészeti fejlődésének élén járt, és ahol ő több volt, mint a hallgatók egyike. Molnár aktívan közreműködött az 1923-as Bauhaus-kiállítás építészeti részében. Ott be­mutatott tervéről Moholy-Nagy László 1933-ban a követke­zőket írta: „a bauhausbeliek közül talán molnár farkas volt a legelső, aki nagy lelkesedéssel és fantáziával az építésnek technikai századunkba való beillesztésével foglalkozott, legelső építészeti terve, a >vörös kockaház< az első bau­hauskiállításon még mint túlfeszített konstruktivizmus ha­tott, és minden oldalról való támadás és csodálat közép­pontjában állott." 1 A Bauhausbücher-sorozatban 1925-ben az elsők között jelent meg a Bauhaus-színházról írott kötet, amelynek egyik szerzője és az egyik bemutatott színház-terv, az ún. U-szín­ház készítője volt Molnár Farkas. 2 A Bauhaus mint közös­ség is vonzó lehetett még akkor is, ha konfliktusokkal volt terhes: a művészeti és művészetelméleti vitákban bővelke­dő kollégium és az alkotó munkaközösség keverékének él­ményével adományozta meg a résztvevőket. Ilyen előzmények után nem lehet szürke műegyetemis­taként folytatni az életet. Molnár igyekezett minden lehetőt átmenteni Magyarországra. Kiállítást rendezett Weimarban készült terveiből és a legújabb építészeti szakirodalom vá­logatott kiadványaiból az Andrássy úti Mentor könyvesbolt­ban, cikkeket írt a Bauhausról avantgárd folyóiratokba és építészeti szaklapokba, megkereste és munkatársává sze­gődött annak az építésznek - Ligeti Pálnak, aki Magyaror­szágon elméletileg legmélyebben foglalkozott a modern építészet problémáival, és aki mellett élénk elméleti vitakör alakult fiatal baloldali művészekből. A Ligeti körül csoporto­suló társaság pótolhatta valamelyest Molnár számára a Bauhaus szellemi közegét; hamarosan e társaság fiatal építésztagjaiból alakult meg Molnár Farkas vezetésével a CIAM (Congrès Internationaux d'Architecture Moderne) ne­vű nemzetközi építésztársaság magyar szekciója. Molnár Farkasnak a Bauhausban készült tervei még mind ideáltervek voltak, Ligeti építészeti irodájában jutott először valóságos tervezői feladatokhoz. Az elméleti mun­káival elfoglalt Ligeti a tervezői feladatokat szívesen áten­gedte az irodájában foglalkoztatott tehetséges fiatal munka­társaknak, a húszas-harmincas évek fordulóján Molnár Far­kasnak, így a kettejük nevén publikált épületek bízvást te­kinthetők Molnár szellemi termékeinek. Az 1929-ben a Gel­lérthegy oldalában épült és a háborúban elpusztult Mihály utcai Delej-villa - bérvilla - két egymáshoz illesztett kubus­ból állt. Érintkezési tengelyükben helyezkedett el a lépcső­ház. (Ezt a megoldást öt év múlva Lötz Károly utcai bérvil­láján tökéletesítette majd Molnár.) A lakások eltolt szintű el­rendezése a lépcsőház körül, a lakásbelsőkben a nagymé­retű központi nappali szoba két oldalán elhelyezett ebédlő­dolgozó, illetve a két háló közé fogott fürdő-garderobe együttes már tartalmazott új elemeket, akárcsak a kerete­letlen ablakú homlokzat, de a szenzációt Molnár Farkas földszinti kislakása jelentette, (A berendezett lakást kiállí­tásként be is mutatták a közönségnek.) Molnár a követke­zőket írta erről 1933-ban, a kizárólag kisbetűs írással is de­monstrálni akarván „az emberi munkaerő kímélése érdeké­ben való racionalizálás mellett": „saját lakásom megépítése volt az első alkalom budapesten, beépített bútorokkal és korszerű berendezési tárgyakkal felszerelt, takarékos mé­retű, mégis céljának teljesen megfelelő kislakás tervezésé­re. mindössze 51 m 2 terület állott rendelkezésre a delej-vil­la egyik sarkában és ebből kellett 27 m 2 alapterületű lakó­és dolgozószoba mellett az összes mellékhelyiségeket ki­hozni. itt építettünk először szabályzatellenes kabinkony­hát, kisméretű fürdőfülkét, takarékos előteret, a lakószoba egyik oldalát elfoglaló beépített szekrény az első kombinált bútordarab, amely nemcsak különböző fajta fából és ajtó­formából van összekombinálva, hanem az igen változatos használatnak és a sokféle igénynek megfelelő beosztással készült, a kis lakás tartalmaz komplett építészi felszerelést két dolgozóhellyel, társalgórészt heverővel, klubszékekkel és büfével, elfér benne a zongora stb., sőt külön hálószoba van hatalmas, beépített ruhaszekrénnyel, a sajtó osztatlan elismerése, a látogatók százainak érdeklődése örömet oko­zott a tervekkel eltöltött esztendők után." 3 A berendezés Breuer Marcell 1926-os vitrinszekrényei­nek hatását mutatja - természetesen Molnár speciális igé­nyeihez transzponálva -, a támlásszékek Breuer-féle cső­bútorok és a klubfotel - a jelek szerint - a híres „Wassily­karszék". Az épület még csak nagyon távolról utalt a Bau­hausra, a berendezés azonban egy Buhausmeister-lakás szerény változata is lehetett volna. Kevéssel később, 1931-ben épült a pasaréti kislakásos családiház-telepen - még mindig Ligeti és Molnár neve alatt - egy villa (Napraforgó utca 15. sz.), amelyben a Bau­haus-elvek először nyertek építészeti formát Magyarorszá­gon. A nyolcvan négyzetméter alapterületű egyemeletes vil­lában a földszinten az alapterület felét elfoglaló nagy lakó­szoba mellett a gazdasági helyiségek, az emeleten négy különböző méretű hálószoba és egy fürdő voltak. Az épület zárt tömegét mindössze a legnagyobb hálószobához kap­csolódó kis kilépő erkély bontotta meg, illetve a tetőterasz­ként kiképzett lapos tetőből kiemelkedő előtetős lépcsőházi 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom