A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Molnár Farkas
Gábor Eszter MOLNÁR FARKAS ÉPÍTÉSZ Amikor 1925-ben hazatért a weimari Bauhausból, Molnár Farkas életének meghatározó új szakaszához érkezett. Már több éves művészi, bizonyos értelemben építészi munkásság is állt mögötte, ám a magyarországi törvények szerint nem számított építésznek, nem tervezhetett. Bauhausbeli tanulmányait itthon elismertetni nem volt lehetséges. Molnár logikus módon a legegyszerűbb és legésszerűbb megoldást választotta: 1919-ben megszakadt tanulmányait folytatandó ismét beiratkozott a Műszaki Egyetemre. 1924 végén a thüringiai politikai változások miatt a Bauhaus weimari tevékenysége lehetetlenné vált, és Gropius bejelentette az iskola feloszlatását. Molnár nem követte a felkínált új lehetőséggel élve 1925-ben Dessauba költöző intézményt, hanem hazatért Magyarországra. Döntése tudatos lépés volt az avantgárdtól a megállapodott polgári lét felé. Maga mögött hagyott egy nemzetközi intézményt, amely kora művészeti fejlődésének élén járt, és ahol ő több volt, mint a hallgatók egyike. Molnár aktívan közreműködött az 1923-as Bauhaus-kiállítás építészeti részében. Ott bemutatott tervéről Moholy-Nagy László 1933-ban a következőket írta: „a bauhausbeliek közül talán molnár farkas volt a legelső, aki nagy lelkesedéssel és fantáziával az építésnek technikai századunkba való beillesztésével foglalkozott, legelső építészeti terve, a >vörös kockaház< az első bauhauskiállításon még mint túlfeszített konstruktivizmus hatott, és minden oldalról való támadás és csodálat középpontjában állott." 1 A Bauhausbücher-sorozatban 1925-ben az elsők között jelent meg a Bauhaus-színházról írott kötet, amelynek egyik szerzője és az egyik bemutatott színház-terv, az ún. U-színház készítője volt Molnár Farkas. 2 A Bauhaus mint közösség is vonzó lehetett még akkor is, ha konfliktusokkal volt terhes: a művészeti és művészetelméleti vitákban bővelkedő kollégium és az alkotó munkaközösség keverékének élményével adományozta meg a résztvevőket. Ilyen előzmények után nem lehet szürke műegyetemistaként folytatni az életet. Molnár igyekezett minden lehetőt átmenteni Magyarországra. Kiállítást rendezett Weimarban készült terveiből és a legújabb építészeti szakirodalom válogatott kiadványaiból az Andrássy úti Mentor könyvesboltban, cikkeket írt a Bauhausról avantgárd folyóiratokba és építészeti szaklapokba, megkereste és munkatársává szegődött annak az építésznek - Ligeti Pálnak, aki Magyarországon elméletileg legmélyebben foglalkozott a modern építészet problémáival, és aki mellett élénk elméleti vitakör alakult fiatal baloldali művészekből. A Ligeti körül csoportosuló társaság pótolhatta valamelyest Molnár számára a Bauhaus szellemi közegét; hamarosan e társaság fiatal építésztagjaiból alakult meg Molnár Farkas vezetésével a CIAM (Congrès Internationaux d'Architecture Moderne) nevű nemzetközi építésztársaság magyar szekciója. Molnár Farkasnak a Bauhausban készült tervei még mind ideáltervek voltak, Ligeti építészeti irodájában jutott először valóságos tervezői feladatokhoz. Az elméleti munkáival elfoglalt Ligeti a tervezői feladatokat szívesen átengedte az irodájában foglalkoztatott tehetséges fiatal munkatársaknak, a húszas-harmincas évek fordulóján Molnár Farkasnak, így a kettejük nevén publikált épületek bízvást tekinthetők Molnár szellemi termékeinek. Az 1929-ben a Gellérthegy oldalában épült és a háborúban elpusztult Mihály utcai Delej-villa - bérvilla - két egymáshoz illesztett kubusból állt. Érintkezési tengelyükben helyezkedett el a lépcsőház. (Ezt a megoldást öt év múlva Lötz Károly utcai bérvilláján tökéletesítette majd Molnár.) A lakások eltolt szintű elrendezése a lépcsőház körül, a lakásbelsőkben a nagyméretű központi nappali szoba két oldalán elhelyezett ebédlődolgozó, illetve a két háló közé fogott fürdő-garderobe együttes már tartalmazott új elemeket, akárcsak a kereteletlen ablakú homlokzat, de a szenzációt Molnár Farkas földszinti kislakása jelentette, (A berendezett lakást kiállításként be is mutatták a közönségnek.) Molnár a következőket írta erről 1933-ban, a kizárólag kisbetűs írással is demonstrálni akarván „az emberi munkaerő kímélése érdekében való racionalizálás mellett": „saját lakásom megépítése volt az első alkalom budapesten, beépített bútorokkal és korszerű berendezési tárgyakkal felszerelt, takarékos méretű, mégis céljának teljesen megfelelő kislakás tervezésére. mindössze 51 m 2 terület állott rendelkezésre a delej-villa egyik sarkában és ebből kellett 27 m 2 alapterületű lakóés dolgozószoba mellett az összes mellékhelyiségeket kihozni. itt építettünk először szabályzatellenes kabinkonyhát, kisméretű fürdőfülkét, takarékos előteret, a lakószoba egyik oldalát elfoglaló beépített szekrény az első kombinált bútordarab, amely nemcsak különböző fajta fából és ajtóformából van összekombinálva, hanem az igen változatos használatnak és a sokféle igénynek megfelelő beosztással készült, a kis lakás tartalmaz komplett építészi felszerelést két dolgozóhellyel, társalgórészt heverővel, klubszékekkel és büfével, elfér benne a zongora stb., sőt külön hálószoba van hatalmas, beépített ruhaszekrénnyel, a sajtó osztatlan elismerése, a látogatók százainak érdeklődése örömet okozott a tervekkel eltöltött esztendők után." 3 A berendezés Breuer Marcell 1926-os vitrinszekrényeinek hatását mutatja - természetesen Molnár speciális igényeihez transzponálva -, a támlásszékek Breuer-féle csőbútorok és a klubfotel - a jelek szerint - a híres „Wassilykarszék". Az épület még csak nagyon távolról utalt a Bauhausra, a berendezés azonban egy Buhausmeister-lakás szerény változata is lehetett volna. Kevéssel később, 1931-ben épült a pasaréti kislakásos családiház-telepen - még mindig Ligeti és Molnár neve alatt - egy villa (Napraforgó utca 15. sz.), amelyben a Bauhaus-elvek először nyertek építészeti formát Magyarországon. A nyolcvan négyzetméter alapterületű egyemeletes villában a földszinten az alapterület felét elfoglaló nagy lakószoba mellett a gazdasági helyiségek, az emeleten négy különböző méretű hálószoba és egy fürdő voltak. Az épület zárt tömegét mindössze a legnagyobb hálószobához kapcsolódó kis kilépő erkély bontotta meg, illetve a tetőteraszként kiképzett lapos tetőből kiemelkedő előtetős lépcsőházi 23