A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Máttis Teutsch
„Máttis Teutsch János, mint a Ma több erőssége, új ember a magyar képzőművészetben. Nem kamaszfiatal, s produktivitása, túl a nálunk annyiszor divattá szertelenedett külföld-utánzásokon, gazdag kulturális talajból felsarjadt nagyigényű, tudatos művészet. Valahonnan a nyers bárdolatlanságból Párizson és Berlinen át az északi vidék hegykatlanaiban szűrődött le új utakra jelölt értékké. Az új festőgeneráció legtehetségesebbjeinek is előtte jár gazdag színskálájával és a tárgyak egymásra ható plasztikai elrendezésével. Kompozícióit, amelyeket mindannyiszor érzés, kifejezetten szubjektív beleélés motivál, a legmélyebbre túró lényegkeresés emeli föl művészetelméleti! eg a mi szűkebb körből fejlő - gazdagabb rétegekből táplálkozó, állásfoglalóbb munkásságunkhoz. Anyagban az akvarellt uralja a legkiválasztottabban. Markánsabb formakeresései a metszetekben súlyosodnak plasztikussá. Ez a puha test exprerimentumainál is alárendeltje. És eredményekből következtetve ebben az anyagban várom Máttis Teutsch még szorosabb hozzánkkapcsolódását. Teljes erőkibontását. (Kassák Lajos: Máttis Teutsch János katalógusából. Bp. 1917) „Máttis Teutsch művészete elszakad a természettől, a matériától, és egészen szellemi lesz, hogy a lelket fejezze ki. A lelket, a lélek mozgását, lüktetését, dinamizmusát, mindazt a sokszerű és sokirányú hullámzást, ami benne az impresszió nyomán megindul. . . .] Megtaláljuk nála mind a két érzés-pólust: az akcióval telt drámaiságot, összeütközést és a passzív magát átengedést. Kétségtelenül az utóbbi, a passzivitás az, ami Máttis Teutsch karakterében domináló súlyú. [. . .] Az érzet-képeket háromféle hangszerelésben kapjuk: linóleummetszet, akvarell és olajkép. A linóleummetszetek legietisztultabb ilyennemű munkái Máttisnak; teljesen zártak, befejezettek és egységesek, nincs rajtuk egy felesleges folt vagy vonal. Az egyszerű linóleumnál változatosabb és komplettebb hatásokat kiváltó anyagok az akvarell és az olaj. Polifon gazdagságukkal az érzéseket is nagyobb gazdagsággal és változatossággal fejezik ki. Ha a linóleummetszet a zongora, akkor az akvarell és az olaj az orchester." (Hevesy Iván: Előszó Máttis Teutsch János katalógusához. Bp. 1918) „Máttis Teutsch egységesebben hat, mert ő egyáltalában nem ábrázol természeti elemekkel. Néha kiindul ugyan a természetből, de míg képpé vagy szoborrá lesz az eredeti indító természet-kép vagy tárgy, vajmi kevés marad meg belőle. A probléma nála a felület, a formák ritmikája, a színek összehangolása. Kiindulva egy formából, foltból, fonalból, hozzá harmonizálja, építi a többit. Régebbi képein a formák zsúfoltabbak, a kiegyensúlyozások komplikáltabbak, újabb fejlődésében a fogalmak leegyszerűsödtek, a szerkezet, a fölépítés tisztultabb, és talán a vízszintes és függőleges tagolás, a nyugodt egyensúly gyakoribb, mint régen." (Bor Pál: Párizsi levél. Magyar Írás. 1925. 6. sz.) „Máttis Teutsch képeinek erőtlen színskálája sem bolygat mélyebb vizeket. Harmóniájuk inkább dekoratív, mint expresszív jellegű. Linóleummetszeteiben több a feszültség és a ritmikus lendület. De ez a lendület is jobbára temperamentumosán kanyarított ívekre, tetszetős mozdulatokra szorítkozik." (Kállai Ernő: Új magyar piktúra. Bp. 1925) „Képzőművészeti tehetsége Máttis Teutschot, mondjuk, szecessziós tapéták tervezésére predesztinálhatná. Ezt nem kicsinylőleg mondom, csak azt akarom vele kifejezésre juttatni, hogy par excellence képzőművészeti adottsága csekély. .I Máttis Teutsch, ha még annyira kézzelfoghatóan preparálja is - most már planimetrizált természeti elemekkel dolgozó - képeit és elvont szobrait, mindig vérszegény, holdkóros művészetet állít elénk." (Rabinovszky Máriusz: Tamás Galéria. Nyugat, 1929. jún. 16.) „Máttis Teutsch János életműve sajátos helyet foglal el a romániai képzőművészet huszadik századi történetében; egyrészt ugyanis az ő művészetén keresztül áramlottak be legszélesebben a hazai művészeti életbe a század eleji avantgardizmus eredményei, s Brânçusi és Victor Brauner mellett ő közvetített a legmesszebb hatóan az európai modern művészeti áramlatok, s a két világháború közötti Románia szellemi partvidékei között; másrészt lírai-racionalista képépítői módszere teljesen új csapást nyitott a hazai festészet térképén, s bár Brassóban valósággal új iskolát teremtett, tanításának és életművének értéke még ma is inkább elméletileg tisztázható - a stiláris folytonosság hiányában művészete a fiatalabb nemzedékek számára csak a félreeső, izgalmas sziget látványosságát jelenti." (Banner Zoltán: Máttis Teutsch János. Bukarest, 1972) „Mind a linóleummetszetek fekete-fehér kontrasztjában, mind pedig a színek oldott világában saját, erőteljes hangja van. Sárga-zöld sávokból kialakított laza felületei sokszor a figuratív és non-figuratív ábrázolás határmezsgyéjén mozognak. Képein a domboldal vagy fa ugyanolyan jelzés, mint a látszólag absztrakt forma. Ez a különös kettőssége ésszineinek lírai, ritmikus áradása a nagy orosz mesterrel, Kardinszkijjal rokon. Amit Máttis Teutsch alkot, autentikus, eredeti." (Passuth Krisztina: Magyar művészek az európai avantgarde-ban. Bp. 1974) „Máttis Teutsch János a 20. századi közép-kelet-európai művészet legjelentősebb koloristája. . Az európai festészetből a müncheni Blauer Reiter kör művészei közül Kandinszkij, Franz Marc, August Macke és Javlenszkij, a drezdai Brücke tagjai közül Pechstein és Nolde, a párizsi orfikusnak, zeneinek nevezett kubisták közül Robert Delaunay és Frank Kupka áll közel művészetéhez. . . .] Ha valaki járt már szülővárosában, Brassóban, s egyszer-egyszer a háztetők fölé pillantva megfigyelte a környék hegyvonulatait, a fenyőerdők világoszöldtől sötétkékes-zöldig változó színeit, a lombos fák évszakokkal és magasságokkal változó árnyalatait, a tiszta levegőben élesebben kirajzolódó táji formákat és virulóbb színeket, egyszeriben közelebb kerül Máttis Teutsch festményeinek, grafikáinak világához. Többnyire csak otthon dolgozott, műveinek nagy része Brassóban készült, onnan küldte a tárlatokra festményeit, grafikáit, szobrait, s oda is tértek vissza művei a berlini, párizsi vagy bukaresti kiállítások után. Ezért maradt életműve nagy része brassói hagyatékában, s csak kiállítói, kritikusai, barátai őrizték más városokban az oeuvre egy-egy ottmaradt vagy odaajándékozott darabját." (Szabó Júlia: Máttis Teutsch János. Bp. 1983) A kiállítást rendezte, a katalógust szerkesztette és tervezte: Csaplár Ferenc 1983. aug. 15-szept. 18. A PETŐFI IRODALMI MÚZEUM KASSÁK EMLÉKMÚZEUMA ÉS ARCHÍVUMA Budapest III. kerület, Fő tér 1. Telefon: 687-021 Nyitva: hétfő kivételével naponta 10-18 óráig Felelős kiadó: Bíró Zoltán MAHIR - Zalai Nyomda Zalaegerszeg 83 2523 o Ara: 6, — Ft
