A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Lengyel Lajos fotói 1926-1977

5 Lengyel Lajos a fotográfia forradalmi megújulásának idején kezdett fényképezni. Olyan mozgalom tagjaként vált fotográfussá, mely a művészetet a társadalmi küzdelem eszközének tekintette, s mely sokoldalú kulturális tevékenysége során mondanivalói kifejezésére előszeretettel használta fel az avantgárd irányzatok formai vívmányait. Kassák Lajos, a Munka-kör néven ismertté vált mozgalom létrehozója és irányítója már az 1920-as évek második felében úgy vélekedett, hogy az irodalom és a művészet feladata a világháború és a forradalmak kora óta gyökeresen megváltozott magyarországi viszonyok között a valóság tényeinek és összefüggéseinek feltárása, az eszményeknek a realitások világában történő bemutatása. Erre az irodalom műfajai közül az önéletírás és a korrajzregény, a vizuális műfajok közül pedig a film és a fotó a legalkalmasabb. Az utóbbi többek között azért, mert technikai lehetőségei révén a társadalmi valóság és az anyagi világ olyan területeit képes fölfedezni, melyek a hagyományos képzőművészeti műfajok számára megközelíthetetlenek voltak. A fényképezés egzaktságában, tárgyszerűségében a teoretikus Kassák, a fényképezőgéppel dolgozó Lengyel Lajos és társai olyan adottságot láttak, mely felhasználható a szocializmus világszemléletének, a munkásság valóságformáló erejének s egy új társadalmi berendezkedés alapelveinek kifejezésére. Ez az eszmeiség a motívum és a nézőpont kiválasztása, a látvány megkomponálása révén Lengyel Lajos minden képén fölismerhető. A lovasrendőrök sora hátulról és alsó nézőpontból fényképezve az erőszak kifejező képévé válik. Ennek a látószögnek az alkalmazása, melyet Lengyel és társai Eizenstein és Pudovkin filmjeiből vettek át, monumentálissá teszi a felvételeken a munkájukat végző „mesterembereket" is, olyan szereplőivé koruknak, akikben valóságformáló képességeik révén a jövő új társadalmi berendezkedésének igénye és reménye testesül meg. A szakmájában már fiatalon tekintélyt és rangot kivívott, minden megnyilatkozásában a lehető legnagyobb igényességre törekvő nyomdász saját osztályában nem elesettek szánandó gyülekezetét látta, hanem munkájukat társadalmi és szociális helyzetük ellenére is hivatásukként ellátó emberek közösségét. Ez a jelenre és a jövendő távlataira egyszerre utaló szemlélet jellemzi Lengyel Lajos 1930-tól kezdődően készített csendélet- és tárgyfelvételeit is. A fényképezésre kiválasztott tárgyak, tárgyegyüttesek már önmagukban is a „mesteremberek" otthoni vagy munkahelyi világát, teremtő tevékenységük eredményeit idézik. Méginkább róluk, az ő világukról szól, ahogy Lengyel megörökíteni törekszik a tárgyak anyagszerűségét, megsejtetve azt a küzdelmet, melyet az anyaggal dolgozók a valóság átformálásáért folytatnak. A tárgyak, anyagok világában azt a rendet, célszerűséget és őszinteséget érzékelteti, melynek egyszer majd a társadalom egészének működésében kell érvényre jutnia. E felvételeinek mai nézője számára az lehet élményszerű, miképp válnak olyan valóságrészletek, mint például halat tartó vagy belet tisztító kéz, kavicsos vagy homokos folyópart Lengyel fényképezőgépének közvetítésével a fölfedezés élményét nyújtó látvánnyá, ha úgy tetszik, esztétikummá. Tárgyfelvételeinek tanulmányozója egy bizonyos pont után elérkezik a reklámfotó világába, majd egy korai fotogram révén magának a fénynek, mint az anyagi valóság részének a megörökítéséig, addig az eredményig, ameddig az avantgárd fotográfia, melynek hatása Lengyel fotográfusi munkásságának minden egyes mozzanatában kimutatható, már az 1920-as évek második felében elérkezett. Lengyel a fotómontázs nyújtotta lehetőségekkel élve agitatív, társadalmi vagy épp világpolitikai összefüggéseket illusztráló művek alkotására is vállalkozott. Ezek többsége elveszett, megjárván nem egy közülük hatóságilag lefoglalt bűnjelként rendőrségi raktárakat is. A reprodukcióban vagy az eredeti kollázsformában fennmaradt alkotások arról tanúskodnak, hogy Lengyel ezúttal is esztétikai igénnyel s a rá tipográfusként és fényképészként egyaránt jellemző műgonddal dolgozott. Két kollázsán a képkivágatok konstruktivista ihletésű kompozíció részeiként kapcsolódnak egymáshoz, mégpedig oly módon, hogy szerkezetet alkotó jellegüket színes geometrikus alakzatok rendszere is hangsúlyozza. Korunk viszonyaival magyarázható, hogy ezek a több mint hatvan esztendeje keletkezett művek ma is, akár keletkezésük idején, képanyaguk támasztotta asszociációk aktualitása révén hatnak. Lengyel a politikai fotómontázsok készítése során szerzett tapasztalatait az 1930-as évek második felében reklámgrafikusként kamatoztatta. Lengyelnek kitűnő érzéke volt az emberi személyiség belső világára fényt derítő megnyilatkozások kiválasztásához és megörökítéséhez. Ugyanakkor ahhoz is, hogy a lélektani megfigyelés eredményét sajátos látásmód alkalmazásával tolmácsolja. A negyvenhárom esztendős, önéletírásában mindenről meghökkentő őszinteséggel számot adó Kassák arcát ugyanazzal az egzaktságra, anyagszerűségre törekvéssel örökítette meg, mint amellyel a hétköznapi tárgyak világát fényképezte. Feleségéről készített portréin arra is módot talált, hogy ars poetica jellegű tartalmakat közöljön. A fényképezőgép lencséjén át a világba tekintő, Thomas Mann novelláit olvasó vagy a virággal teli korsót tartó nőalak olyan magatartáseszményeket fejez ki, melyek válasznak tekinthetők a kor mind baljóslatúbb eseményeire. Élete utolsó évtizedében, hosszú szünet után ismét fényképezőgépet véve kézbe, Lengyel az őt körülvevő mikrovilág fölfedezésére és megörökítésére törekedett. Új eljárásokat, a már korábban alkalmazott eljárások újabb és újabb kombinációit kidolgozva, olykor nyomdai eszközök alkalmazásával is kísérletezve a tárgyak világától a szürrealista vagy konstruktivista ihletésű fotógrafikákon keresztül ismét eljutott odáig, ahová az 1930-as évek kísérletei során egyszer már elérkezett: a „gyűjtött fényig". Cs. F. Kassák Múzeum 1995. IX. 24-XI. 26. A kiállítást rendezte, a katalógust szerkesztette és tervezte: Csaplár Ferenc Megjelent a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával Felelős kiadó: Praznovszky Mihály