A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Legkedvesebb képem
Ruzicskay György: Agi /1933 levelezéssel tartották fenn a közös gyermekkor idején kialakult bensőséges kapcsolatot. Ági - talán bátyja példáját követve költő, újságíró lett; írásait Erdélyi Ágnes néven jelentette meg az erdélyi lapokban, folyóiratokban. Munkatársa volt többek között a Nagyváradi Naplónak. 1935-ben és 1937-ben publikált a kolozsvári Korunkban is. 1944 tavaszán, a német megszállást követően azt javasolta Radnótiéknak, költözzenek Nagyváradra, így talán több esélyük lesz a túlélésre. Tévedett. A deportálásokat a megnövelt területű ország szélein kezdték. Ági édesanyjával először a nagyváradi gettóba, majd onnan Auschwitzba került. Túlélők mondták el, a transzport szétválogatásakor a munkára még alkalmasnak talált fiatalabbakkal tarthatott volna, és akkor talán életben marad. Ő azonban nem akart elszakadni anyjától. Egymás kezét fogva látták őket utoljára. Együtt kerültek a gázkamrába. Ruzicskay György festménye azt a 18 éves lányt örökíti meg, aki különös szépségű, eleven szellemű lényként maradt meg az őt ismerők emlékezetében. A portré Nagyváradon készült, s arról tanúskodik, hogy az akkor negyven éves festőben is vonzalmakat ébresztett a modell szépsége. A kép az egyik budapesti látogatás alkalmával Ági ajándékaként került Radnótiék Pozsonyi út 1. szám alatti otthonába, ahonnan mint Radnóti Miklósné kedves műtárgya most kerül először a nyilvánosság elé. CSAPLÁR FERENC SCHADL JÁNOS (1892-1944) Csendélet könyvvel / 1929 olaj, vászon - 64,5x54 cm - J.j.l.: 929 A hátoldalra ragasztott címkén a művész tintaírásával: „Schadl János Tóváros, Bezerédy-u. 13. / Címe: Csendélet könyvvel" Létezett valamikor az 1990-es évek elején a Váci utca 21. szám alatti Zászlós Irodaház bejáratának bal oldalán, a mai Fanatiq Collection Divatárú Üzlet helyén egy művészeti galéria. Valamelyik nap betérvén ide fölfigyeltem egy középméretű olajfestményre. Más volt, mint a többi. Már a kompozíciót alkotó képkivágat szokatlansága megragadott. Jobb oldalt és lent függőlegesen és vízszintesen elmetszett fotel, fönt a fényt áteresztő ablak alsó része a belső párkánnyal, baloldalt sötétvörös függöny széle, a fotel ülőkéjén középen nyitott vastag könyv. A merész képkivágat, a rusztikus, mozgalmas faktúra, az acélkék szín meghatározó jellege, a szerkesztésből és kidolgozásból sugárzó erő révén a festmény minta a Nyolcak és az aktivisták művészetének valamiféle kései visszfénye lett volna. Közelebb lépve beigazolódott sejtésem. A jellegzetes S.J. monogramról tudtam, hogy jó szerencsém Schadl János festményével hozott össze. Olyan mester alkotásával, akiről akkoriban legföljebb néhány művészettörténész tudott. Az üzletvezető hölgy tőlem értesült arról, hogy Schadl 1918-19-ben a Ma kiállító művésze volt, két alkalommal közös tárlaton szerepelt többek között Bortnyik Sándorral, Kmetty Jánossal, Mattis Teutsch Jánossal, Nemes Lampérth Józseffel, Spangher Ferenccel, Uitz Bélával. Az is új információ volt a műkereskedelemben szakmabeliként ismert fiatalasszony számára, hogy Kassák nemcsak a Ma kiállítótermében szerepeltette Schadl Jánost, hanem európai rangú folyóiratában is. Az ismeretlenségnek és a rendkívül előnytelen képkeretnek volt köszönhető, hogy a festményt jelképesnek számító vételárért megvásárolhattam. Odahaza szerzeményemet az ormótlan keretből kibontva a hátoldalon megtaláltam a festő által tintaírással kitöltött címkét. Ez a fölfedezés még becsesebbé tette számomra a képet. A hamarosan elkészült új keretben a festmény otthoni környezetem egyik meghatározó elemévé vált. Pár év múlva valamelyik szakmai vállalkozásom előkészítése során megismerkedtem a művész fiával. A képről hallván eljött hozzám, s apjáról emlékezve magánéleti titkokat is föltárt előttem. A festményt megpillantva rögtön mondta az ő emlékezetében megmaradt képcímet: Csendélet Bibliával. Ez a cím magyarázat arra, miért született egy könyv tiszteletére, megörökítésére olajfestmény. Cs. F. SCHEIBER HUGÓ (1873-1950) Fekete táncosok a cirkuszi porondon / 1925 k. olaj, dekli - 70x50 cm - J.k.l.: Scheiber H. 1983-ban kezdtem el tudatosan festményeket vásárolni, cserélni, gyűjteni. Az azóta hozzám került közel kétszáz - számomra izgalmas és fontos - alkotás közül nehezen választottam. Gyűjteményemből az évek során többször kölcsönöztem más kiállításokhoz, de ez a kép, amelyet 1987-ben vásároltam meg egy volt általános iskolai osztálytársnőmtől, a nagyobb nyilvánosság elé most kerül először. A festmény eredetileg osztálytársnőm nevelőapjáé, Friedmann Zoltáné volt, akinek festőkellék-kereskedése működött Budán az államosításig. Scheiber Hugó gyakran járt hozzá anyagért, és a számlákat időnként képekkel ellentételezte. Az így kapott képek közül a történelem viharai miatt csak három maradt meg a nevelőapa birtokában. Ezeket halála után barátnőm örökölte. Két szokásos témájú és méretű pasztell a szobája falán függött hosszú évekig, ezt a festményt viszont félretette, mert restauráltatni szerette volna. A kép éveken át várt erre egy szekrény mögött. Barátnőm elvált férjétől, s a vagyonmegosztás miatt eladta műtárgyait. Az 1970-es években gyakran összejártunk, sok közös programot szerveztünk gyerekeinkkel. Barátnőm nemrég elköltözött Óbudáról, a kapcsolat megszakadt. Scheiber Hugó festménye engem ezért az együtt töltött közös szilveszterekre, kártyapartikra és a lassan tovatűnő ifjúságunkra emlékeztet. A két pasztellt egy túlzottam mozgékony kereskedő vette meg: nekem ekkor csak egy képre volt pénzem, de legalább én választhattam a három alkotás közül. FEJÉRNÉ SZUCHY IBOLYA SCHUBERT ERNŐ (1903-1960) Mosónő / 1930 olaj, vászon - 92x113 cm - J.n. A Mosónőt apám, Heimer Jenő hagyta rám. Azt sajnos, nem tudom, mert soha nem kérdeztem meg, ő hogyan, mikor kapta vagy vette, de föltételezem: ha fizetett is a kép festőjének, Schubert Ernőnek, az „üzlet" baráti alapon születhetett. „Schubit" - ahogy apám emlegette őt - otthon mindig őszinte hódolat övezte, s ha nem is lehettek puszipajtások, a közös sors közel sodorta őket egymáshoz. Apám nagyon mélyről indulva egy Isten háta mögötti koldusszegény faluból Nagykanizsán át
